Key West, ahol a lemenő nap fénye a legszebben ragyog
Az elmúlt hétvégén tovább bővítettük az ismereteinket az
államokat illetően. Úgy gondoltuk, hogy ideje egy nagyobb volumenű utazást
beiktatnunk, mert Miamit már eléggé megismertük. Innen jött a késztetés arra,
hogy Key West felé vegyük az irányt. Gyönyörű környék. Most mesélek róla.
"Ahogy a kék, és a napsárga az égen lobog,
Ahogy óceánon a nap ragyog,
Ettől én Key West fogja vagyok…"
Mint minden történeteknek, így ennek is van kezdete. A miénk ott kezdődik, hogy
hogyan jussunk le a szigetvilágba? Az ehhez szükséges történelmi háttér: a 20.
század elején csupán csak egy híd volt megépítve a szigetvilághoz, amelyen
rendszeres jelleggel vonat közlekedett. A vonatközlekedést a 20. század közepén
egy hurrikán lehetetlenítette el, amikor is a pusztító erejű vihar nem
kegyelmezett a vasból épített szerkezeteknek, és az evakuáció során a több száz
embert szállító vonatot, a hidakkal egyetemben az óceánba temette. A történtek
után úgy gondolták a hivatalos szervek, hogy meghagyják a régi hidak
maradványait, – hogy mindig legyen, ami emlékeztessen a múltra, - és melléjük
új-modern-hurrikánálló sztrádát építenek, amellyel elősegítették a környék
infrastruktúrájának a fejlődését is.
E miatt van az, hogy két híd fekszik egymás mellett, gyönyörű látványt
biztosítva az arra utazóknak.
Nos, e miatt, már nincs semmilyen vasúti tömegközlekedés a
szigetvilághoz. Maradt az egyetlen – drágább, ámde kényelmesebb opció – az
autókölcsönzés. Irány a reptér, az első autókölcsönzőhöz. Itt aztán jött az
első meglepetés… Persze, hogy az ügyfélszolgálatos hölgy magyar származású
volt. Majd felkiáltás: „Milyen kicsi a
világ!” Nos, maga a bérlési
procedúra sokkalta macerásabb volt, mint ahogy gondoltuk, mivel a bérléshez
szükség van egy „Credit Card”-ra, de
mivel nekünk csak „Debit Card”-unk
van, ezért keresni kellett egy másik kölcsönzőt, ahol KP-ban is lehet fizetni. „Találékony ember a magyar” kapásból el
is kezdtünk kérdezősködni, hogy vajon melyik kölcsönzőnél járhatunk
szerencsével. Meg is találtuk a nekünk valót, ahol 200$-nyi kaució, és azon
felüli 200$-nyi bérleti díj vékonyította a pénztárcánkat (…és nem Ford
Mustangot béreltünk).
Most idézhetném Belgát: „Kocsiba
be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be, nagykirály a hangerő, melletted a
szőke nő…” Sajnos Belgának a szövege csak Magyarországon állja meg a
helyét, mert: itt senki sem húzza le az ablakot, mert elviselhetetlen meleg van
– benzinkímélés szempontjából egyáltalán nem kíméletes, hiszen állandó
jelleggel megy a légkondi. Következő, hogy itt csak automata váltós autók
vannak, így kettesbe sem lehet berakni azt. A nagykirály hangerő viszont
megvolt, mivel az útitársam – a fekete hajú nő - navigátorom és személyes DJ
egyben, szolgáltatta megfelelő ütemes muzsikát.
Miamiból kb. 1 óra volt az út mire leértünk a szigetvilág
legészakabbi pontjához, Key Largohoz. Innen vált az
utazásunk egy igazi csodává. Mint ahogy említettem a szigetek között egy
egysávos híd vezet le, amelyen úgy érzed, mintha magán az óceánon utaznál. A kb. tíz méter magasban futó szűk főúton meseszép kilátás adódik az óceánra és
a hosszasan elterülő smaragdzöld színben tündöklő szigetekre. Az út fele ezeken
a hidakon telik el, és egy idő után azt találod furcsának, hogy szárazföldön
vagy. Ahogy említettem több helyen is meghagyták a régi – hurrikán által
lerombolt – hidakat, amely tovább emeli a hely szépségét.
Utunk során több strandon/pihenőhelyen is megálltunk, hogy
megcsodáljuk a környéket. Nekünk leginkább a kis szigetek tetszettek, amelyek
közül valamelyik biztos Abramovics – vagy hasonló kaliberű egyén birtokol. (Ha
nyerünk a lottón akkor biztos, hogy vennénk magunknak egy ilyen szigetet ahova
el lehet vonulni a világ elől…)
Az utunk során e – számunkra – vicces táblákkal találkoztunk:
Ha itt ilyeneket raknak ki, akkor mi
lehet Evergladesben??? :)
A legemlékezetesebb megállónk Bahia Honda State Parkban volt. Ez
egy sziget, Key Westtől kb. 1 órányira. A szigetről és az ottani régi
hídról az alábbi képek adnak megfelelő leírást.
Itt strandoltunk is egy keveset, de a hőség és Key West iránti érdeklődésünk nem engedte, hogy hosszabb időt eltöltsünk itt. Aki Key West felé veszi az irányt, annak mindenképp ajánlom, hogy ezt a helyet ne hagyja ki!
Bahia Honda-tól további 1 óra út várt ránk, míg végül megérkeztünk végső úti célunkhoz, a naplemente hazájába – Key Westbe.
Első állomásunk Ernest Hemingway lakása
volt. Kép róla, régen és most:
Az idegenvezető számos érdekességet közölt velünk. Számomra
Hemingway élete nem volt túlzottan ismeretes, de útitársam véleménye szerint –
aki jól ismeri az írót – még neki is számos újdonságot nyújtott a túra. Az én
szemszögeimből – mint a régi filmek imádója – azon lepődtem meg, hogy Ernest
írta számos nagy Hollywoodi klasszikus film forgatókönyvét, ilyet mint: "A Farewell to Arms", "The Mecomber
Affair", "The Sun Also Rises","For Whom The Bells Tolls", "Snows of Kilimadjaro", vagy a következőt:
Legismertebb műve – amiért megkapta az irodalmi Nobel-díjat
1952-ben - Az öreg halász és a tenger:
„az ember nem arra született, hogy legyőzzék…
az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni”
Hemingway életéről számos cikkben lehet olvasni, így azt
emelném ki, ami nem lehet ott olvasni. Ernest imádta a macskákat, amikor Key
Westben élt, akkor egyidejűleg több tucatmacskát nevelt és gondozott. Ennek
emlékeként a múzeumot működtető alapítvány jelenleg is 45 macskát gondoz az
épületegyüttes területén.
Miről nevezetes még Key West? Ez az Egyesült Államok legdélebbi pontja, így nagyon sok turista
érkezik ide, hogy a legdélebbi pontot jelző – egy hatalmas Matrjoska babára
emlékeztető - szobornál
fényképezkedjenek. Komolyan. Több percen keresztül kell várni arra, hogy az
ember odaférjen és egy normális képet kelljen készíteni. Philadelphiában, a szabadság
harangnál nem kellett ennyit várni, ahhoz hogy egy képet el tudjon lőni az
ember.
Hemingway háza mellett található a sziget világítótornya, amihez a
következő történet párosul. Key West a kalózok hazája volt, és ennek eredményeképp
több számos taktikájuk volt a megfelelő zsákmány megszerzése érdekében. Az
egyik ilyen cselük egy hamis világítótorony felállítása volt. Miért? Mivel így
hamis jelzéseket küldtek a hajósoknak, akik azt hitték, hogy távolabb vannak a
partoktól, így nem figyelve a part mellett húzódó zátonyokra feneklett meg a
hajójuk. A kalózok gyorsan az utazók segítségére mentek, és Key Westbe vitték
őket, ahol a bánatuk elfelejtettése érdekében jól a kupa fenékére néztek. Ez alatt természetesen a bajtársak szép
serényen kipakolták a hajó kincseit.
Íme a világítótorony, amiről a regék szólnak, valamint a tipikus kisvárosi feelinget idéző épületek:
Íme a világítótorony, amiről a regék szólnak, valamint a tipikus kisvárosi feelinget idéző épületek:
Végre eljutottam ahhoz a ponthoz, amikor elmagyarázom, hogy
miért ezt a címet választottam e bejegyzésem alapjául. Key Westben nagy
hagyománya van a naplemente
csodálatának, így a város észak nyugati partján napnyugtakor meg sem
lehet mozdulni, mivel minden turista itt téblábol. A naplementét ceremónia is
kíséri… Ilyen látvány fogadott minket a naplementekor:
"...S lenyugvó napban a békét megtalálod."
Nem lehet kihagyni a Duval Streetet sem, ami Key West Váci utcája. Rengeteg ajándékbolt, kávézó és étterem várja a turistákat. Itt nagyon nagy éjszakai élet folyik. Főként télen és tavasszal. Télen az észak-amerikaiak menekülnek ide a hideg elől, míg tavasszal a főiskolások nagy szórakozóhelyévé válik a város. Itt a Duval St.-en láttuk a világ legkisebb kocsmáját. A hely mindösszesen 2 nm lehet, van benne egy pult és ennyi, viszont a nagy tömeg áll előtte. Először az hittem, hogy egy Club bejárata, de rá kellett jönnöm, hogy az ajtó nagyságú hely a kocsma. A Duval St.ről lekanyarodva még egy meglepetés várt:
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése