2012. november 19., hétfő

Halloween: Trick or Treat?


Halloween: Trick or Treat?



Nagyon le vagyok maradva, hiszen e hét csütörtökjén már Hálát adunk, viszont én még csak a Halloween-es bejegyzésemet írom. Otthon is egyre nagyobb népszerűségnek hódit a Halloween „megünneplése”, aminek számos rendezvény, és azok internetes posztjai a bizonyítékok.

Az ünneplés szót szándékosan raktam idézőjelbe, hiszen nálunk Mindenszentek a hivatalos ünnep, és a mi Halloween-ünk február végére esik. Na, de ebbe most nem mennék bele, hanem az itteni élményeket osztanám meg.
Hol is kezdjem először? Természetesen a legelején.



Október 31.: 8:00, Brickell,

Szokásos napsütéses floridai reggel köszöntött ránk, amely miatt nem is tudatosult bennem, hogy milyen neves nap is volt. Így „tudatlanul”, fél-komában indultam be a munkahelyre. A nyolcperces séta nem ébresztett fel eléggé ahhoz, hogy az épület lobbyjában észrevegyem az árulkodó jeleket. Várakozás a liftre. Irány a 10. emelet - kezdjük a napot. Vagyis csak azt hittem… A liftben cipőm orrát vizsgálva nem vettem észre, hogy a 9.-re érkeztünk, és automatikusan megindultam kifelé, amikor felnéztem egy Drakula nézett farkasszemet velem. Ijedtemben hátrahőköltem, majd a „Nice Costume” varázsmondattal próbáltam menteni a szituációt. „Ja, igen… Ma van a Halloween.” - gondoltam magamban. Legalább a jelmezes srác elérte, hogy a szívverésem duplájára ugorjon, és éber legyek.

Nos, a fenti sztorit csak azért meséltem el, hogy látható legyen, hogy a munkahelyeken is tartják a Halloweent, és sokan be is öltöznek. Miért?


Október 31.: 14:00, Brickell,

Miért öltöznek be a munkahelyen is? Erre a válasz az, hogy a munkáltatók díjazzák a kreativitást. Jelen esetben a munkahelyemen a legjobb három jelmezes 1-1 nap szabadságot kapott. Mikor fognak otthon így jutalmazni a cégek??? – azt hiszem, hogy ez költő kérdés marad…
Természetesen erre a napra – úgy, mint a Hálaadásra is – a cégen belüli bizottság volt a felelős a Halloween-i buli megrendezésére. Nálunk a buli helyett, inkább teadélutánt tartottak, de a lényeg ugyanaz. Egy megszervezett eseményen lehet enni, inni, beszélgetni, de legfőképpen nem dolgozni. Többen is beöltöztek, amelyet a következő képek szemléltetnek:



Eredetileg mi is be szerettünk volna öltözni, de későn kezdtünk el szervezkedni, így nem érkezett volna meg a ruhánk, és bérelni nem akartunk mivel a jelmezek jelentős részét már lefoglalták. Nagyon sok pénzt el lehet költeni jelmezekre, és az amerikaiak komolyan is veszik ezt. Az éjszaka folyamán nagyon komoly jelmezeket láttunk, vagy éppen a jelmezek hiányát. De ne rohanjunk előre, mindent a maga idejében.


Október 31.: 21:00, Brickell, Mary Brickell Village

Első megállónk a közeli Mary Brickell Village volt, ahol egy kisebb vacsora keretében nyitottuk meg az estét. Gondolom, említenem sem kell, hogy az összes helyen a felszolgálók is be voltak öltözve vagy vicces, vagy félelmetes jelmezekbe. Az utcákon 8/10 ember jelmezben. Mivel az üzleti negyedben voltunk, és itt inkább csak éttermek vannak, ezért itt nem láttunk olyan szélsőséges egyéneket, mint amiket a későbbi helyeken. De így legalább nem ütött meg minket hirtelen a Halloween érzés, hanem szép lassan kezdtük átérezni a feelinget.

Mint említettem, hogy jelmezt sokféleképpen lehet szerezni. Legegyszerűbb módja bemenni a legközelebbi jelmezkölcsönzőbe, de észnél kell lenni és időben kell megtenni ezt, hogy olyat tudjon az ember szerezni, amire igazán vágyik. A másik lehetőség, hogy interneten rendel az ember magának jelmezt. Itt válik viccessé a történet. Az egyik női kollegám mutatta meg az egyik ilyen oldat, és hívta fel a figyelmem egy érdekes tényre. A lényeg, hogy a jelmezek több kategóriába vannak sorolva, mint például férfi, női, szexi stb… Arra lettünk figyelmesek, hogy a női és a szexi kategóriában ugyanazok a ruhák voltak :) Ez a valóságban is így volt.



November 1.: 00:30, Miami Beach, Lincoln Road



Éjfélre sikerült is átérni Miami Beachre. Mármint csak a szigetre és nem a bulihelyre, mivel a hatalmas forgalomnak köszönhetően az átlagos öt perces kocsiút 30 percre duzzadt, amelyet a parkolás kérdése tovább nehezített. Nagy szusszanás. Itt vagyunk, készüljünk fel az igazi Halloween-i fergetegre. Még az este előtt a barátok figyelmeztettek, hogy nagy tömeg lesz, és meg sem lehet majd mozdulni. Én csak legyintettem. Áááh, hiszen ez egy kegyetlen széles utca, itt elférnek az emberek. Nos, pár percnyi séta után megláttam az utcai fergeteget a Lincoln Road-on. Nos, az egy mérföld hosszúságú sétálóutcán konkrétan meg sem lehetett mozdulni. Olyan volt, mint a nyár legnagyobb bulija után a siófoki Petőfi sétány. Minden második keresztutcában dj pult elkerített nyitott tánctérrel, ahol reggel 5-ig lehet mulatni. A Lincoln Roadon látott élményekről a következő képek tanúskodnak:






A női merész ruhákat nem is mertem berakni. Tudni kell, hogy számos esetben a lányok úgy gondolták, hogy egy tanga és egy melltartó jelmeznek számít. Komolyan. Vagy éppen egyszerű testfestésben szórakoztak az este folyamán. 



Mint korábban említettem itt mindenhol buli van ilyenkor. Bár ez egy átlagos Miami Beach-i éjszakára is elmondható. Így viszont nagy választék van a partykból. Mivel a Lincoln Road-i ingyenes, utcai „fesztivál” ezért ott mindenféle népség megfordul. Viszont vannak elegánsabb clubbok, amelyekbe komolyabb összeg fizetése után lehet bejutni, biztosítva azt, hogy az nem fajul el. Ilyen elegáns partynak adott otthont a Viczaya Mansion is. A kastély bemutatását a következő posztban tervezem, de annyit kell tudni róla, hogy múzeumként működik, amelynek célja, hogy bemutassa az olasz kultúrát. Az épület és a birtok úgy néz ki, mint egy átlagos épület Velencében. Nos, ebben a környezetben is lehetett szórakozni...




2012. november 13., kedd


Miami: More and more 



Már hosszabb idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta, így most egy rövidebbel szeretném felpörgetni a blog történéseit. Augusztus végén volt egy megjegyzésem, mely szerint később folytatni fogom Miami negyedeinek a bemutatását. Nos, az elmúlt időszakban tettünk is azért, hogy legyen miről mesélnem, mivel Miami külső negyedei felé vettük az irányt, amely megközelíthető távolságban van, és kellemes túrázási programot nyújtott számunkra.

Így jutottunk el South Miamiba, Key Biscaynebe valamint egy naplementés hajókirándulásra. Most ezeket szeretném részletesen bemutatni.

Az utóbbival kezdem, mivel az adta a legkülönlegesebb élményt. A belvárosban található a Bayfront Park, ami számos eseménynek - mint a Red Bull Flugtag - ad otthont, valamint ez számít a városnéző hajók kiindulási pontjának. Sokáig vártunk a tökéletes időpontra, hogy megtegyünk ezt az utazásunkat, amelynek célpontja  Miami, és Miami Beach közötti szigetek, ahol a celebek villái találhatóak. A melléklet térkép mutatja az útvonalat, amely során a nagyobbnál-nagyobb villák sorakoztak.


A villák az 1922-ben, mesterségesen létrehozott Venetian-, Hibiscus-, Palm-, illetve Star Island-en találhatóak. Természetesen Star Island-en állnak a legismertebb emberek „nyaralói”. Nem lenne pontos a bejegyzés, ha nem hoznék konkrét példákat. Szóval, itt található akár Jackie Chan, Gloria Estefan, Sylvester Stallone, Madonna, Shaquille O’neal, valamint számos brazil szappanopera-sztár szerény nyaralója. Az idegenvezető állítása szerint az üres telkek önmagukban is 4 millió dollárba kerülnek, míg egy kisebb villa kb. 180 000 db Benjamin Franklinért (=100$ -> 18 millió dollár) cserélhet gazdát. Filmes észrevétel: A sziget déli részén található az a villa, amelyet Will Smith és Martin Lawrence a Bad Boysban kétszemélyes hadseregként betámad.




Költői kérdésként felmerülhet vajon kinek van a legnagyobb, legdrágább birtoka a szigeteken? Az idegenvezetőnk szerint a legnagyobb alapterületű, és értékét tekintve a legnagyobb villa a viagra feltalálójának a birtokában van. A villa különlegessége a parton álló pálmafák, amelyet a tulajdonos külön-külön 10,000 $-ért hozatott Afrikából. No comment. A kék pirulát a Pfitzer kutatócsoportja találta fel 1998-ban, amely két kutatóhoz köthető: Peter Dunn és Albert Wood. Viszont a Sildenafil, mint a viagra kémiai formula szabadalma Nicholas Terrett és Peter Ellis nevéhez kapcsolódik. Őszintén megmondva nem emlékszem, hogy a fent felsorolt négy illető közül kire kell irigykedni…



Star Island és a MacArthur Causeway elhagyása után ért hajónk Port of Miami (Dodge Island), és Balváros irányába. A város kikötőjét - amit csak „Cruise Capital of the World” néven emlegetnek - méltán híres, egyike a világ legnagyobb befogadóképességű kikötőinek a világon. Az óceánjáró hajók naponta érkeznek-indulnak a mesterséges szigetről (minden 7. óceánjáró a világon innen indul), 2011-es adatok szerint 4,33 millió utas fordult meg a kikötőben. E mellett kiemelten fontos a kikötő teherforgalom szempontjából, mivel ide érkeznek a legnagyobb szállítmányok a Karibi-térségből és Dél-Amerikából.




Az utazásunk fénypontja a naplementében felcsillanó belvárosi, Brickelli felhőkarcolók látványa volt.


Érdemes megemlíteni, hogy Brickell 2008-tól vált Miami üzleti központjává, amikor számos latin-amerikai társaság helyezte a városba a telephelyét, melynek eredményeképp beindult az építési láz! Építőmérnök kollegáknak erősen ajánlott ez a régió, hiszen az elmúlt 4 évben teljesen megváltozott a Brickell városképe.  Ezt jól mutatja, hogy e rövid idő alatt 24 db felhőkarcolót húztak fel, melyek közül a legmagasabb a „Four Season” hotel 240 m-es magasságával, ami az USA 3. legmagasabb épülete.


Hogyan tájékozódjunk Miamiban?
Miamit számos „kerületre” lehet osztani, de alapvetően a négy égtáj szerinti csoportosítás segít a tájékozódásban.  Mint az amerikai városok többsége, így Miami is a sakktábla elrendezést követi, amelyben az észak-déli irányba futó utcák az Avenue-k, míg a nyugat-keleti irányúak a Street-ek. A legnagyobb városrészeket - korábban említettem, mint Downtown és Brickell - egy folyó választja el, ami meg is jelenik az utcák elnevezésében és számozásában. A fenti példát folytatva, ami a folyótól északra - értelemszerűen - a North, attól délre a South utcák találhatóak. A tájékozódást még az segíti - vagy éppen bonyolítja -, hogy az adott utca a Miami Avenue-tól keletre vagy nyugatra található, mivel ezt is felhasználják az utcák elnevezésében. A folyó még egy szempontból fontos, mivel itt újrakezdődik az utcák számozása. Így egy Brickell-i cím a következőképp áll össze: SW 13th St & SE 1 Ave.


South Miami

A fenti - Brickelli - címhez viszonyítva érzékeltethető a távolság, amikor South Miamiba utaztunk, mivel az SW 85 St & SW 72 Ave környékén található. Miami déli részéhez tartozik Coconut Grove, Coral Gables, Kendall, Pincrest. Az utóbbiban található Miami egyik legnagyobb bevásárló központja, a Dadeland Mall. Ezt csak azért említem meg mivel megfigyeltünk egy jelentős különbséget a magyarországi és az itteni plázák között. A filmek nagyon jól mutatják be az épületekbe járó fiatalságot, akik alapvetően csak a hecc kedvéért tartózkodnak itt - vagy éppen költik a szülők pénzét. Már több plázában is jártunk, és ezt kategorikusan kijelenthetjük. Megjegyzés: A magyarországi plázákhoz képest, ezek általában max. 1 emeletesek, viszont a hosszúságukat tekintve akár egy futóversenyt is lehetne szervezni bennük.

Visszatérve Miamira… A város 2008-ban első lett  az "Amerika legtisztább városai" listán, mert egész évben tiszta és friss levegője, tiszta iható hálózati vize, rendezett utcái és városszerte újrahasznosító programjai vannak. Egy neves gazdasági kutató cég szerint a város az USA harmadik leggazdagabb városa, és világszerte a 22. pozíciót foglalja el.

A gazdagok – mármint polgári foglalkozás által gazdaggá vált emberek – laknak South Miamiban. Ezen a területen nem találhatóak felhőkarcolók, csupán „csak” kertes… Hmmm… Több órás sétálásunk után milyen jelzővel is illethetném… Talán a legkifejezőbb a kúria szó. Bár némely esetben talán inkább a kastély jelző a megfelelő. Mint ahogy eddig is, most is a képekkel szeretném érzékeltetni a vizuális élményeket.




Key Biscayne

Key Biscayne Brickellhez közeli sziget. A név félrevezető, mivel nem része a „Florida Keys”-nek. A sziget északi részén található a Crandon Park, ami a strandolási lehetőséget biztosítja a belvárosiak számára, mivel ez fele olyan távolságban van, mint Miami Beach. A szigetre érkezve azonnal megtalálhatjuk a strandolási lehetőséget, viszont ez kevésbé szép mint a Key legdélebbi pontjában található Bill Baggs Cape Florida State Park területén lévő beachek. Igaz, hogy a nemzeti park területére 2$-os belépőt (gyalogosoknak) kell fizetni, viszont itt kialakított környezet várja azokat, akik el szeretnének szakadni a város zajától. A sziget belső területén szokásos (értesd: Amerikában szokásos) keretes házak találhatóak, amelyek Dél-Miamiban is. Érdemes ide ellátogatnia a búvárkodás, úszás, és vitorlázás kedvelőinek, de szabadidős tevékenységként lehet itt kajakozni, kenuzni, illetve engedélyezett itt a horgászat is.



A szigeten található a Miami-Dade County legidősebb épülete, a következő képen bemutatott világítótorony, amelyet 1825-ben építettek.



A sziget területén – mint mindenhol a környéken - az 1 m2-re jutó pálmafák száma igen magas, amelyet kihasználtak a helyiek, így pálmafasorokat alakítottak ki.



"Tovább is van, mondjam még?"
Majd csak a következő bejegyzésben...