Fort Lauderdale - Palm Beach

ÚJABB SZELET FLORIDÁBÓL...

Sajnos az utóbbi időkben nagyon elfoglalt voltam, ezért nem volt időm a blog bejegyzéssel foglalkozni, de ezt most szeretném pótolni egy rövidebb bejegyzéssel.

Nagyobb  volumenű utazás most nem volt a terveinkben, mivel decemberben kettő is be volt iktatva, ezért úgy döntöttünk, hogy januárban a helyi, illetve közeli látványosságok irányába koncentráljuk az utazásainkat. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy Miami elővárosi közlekedést méltassam. Tudniillik itt van egy Tri Rail nevezetű vasút, amellyel az északi irányban, közel 100 mérföldre lévő Palm Beachre is el lehet jutni csupán másfél óra alatt. Nos, a januári hétvégéken kihasználtuk a jó idő és a Tri Rail adta lehetőséget, hogy felfedeztük Florida keleti partszakaszát.

Ez a térség nem a turisztikai látványosságokról híres, hanem a  tengerpartjáról. Habár számos nemzeti park található városokban, azért mégis a tengerparté a főszerep. Két várost emelnék ki látottak közül:

Fort Lauderdale-t, valamint Palm Beach-et.

Fort Lauderdale neve szerintem sokak számára ismerősen cseng - több dolog miatt. Sok-sok filmeben említik mert, az amerikai egyetemisták a tavaszi szünetben ezt a környéket rohamozzák meg, és egy hétig nem hagynak senkit sem aludni a városban. Fort Lauderdalebe könnyű lejutni, hiszen saját reptere van, és a legtöbb (fapados) légitársaság üzemeltet járatot a városba. Amikor itt jártam, akkor is ez a fiatalos pezsgés tűnt fel. Fiatalosabb, mint Miami Beach. Ezért ezt a várost azoknak ajánlom, akik inkább pörgősebb délutánokat, ill. esteket szeretnének maguknak.

Palm Beachről is egy pár mondatban.

Ez a város szöges ellentéte Fort Lauderdalenek. Ide főképp az idősebb korosztály jár le üdülni. Ez egy igazi üdülőváros, sok-sok golfpályával, luxusnyaralókkal. Nagyon hangulatos a város, mivel mindegyik városrésznek egyedi hangulata van.  

Az otthon elterjedőben lévő gyakorlatot láttam itt is, hogy a szabad falfelületekre különböző mintákat festettek a város egyedibbé tétele érdekében. 

Ami miatt nagyon örültem, hogy beiktattam Palm Beachet az utazási célpontok köze, az a csodálatos tengerpartja volt. Csak egyszer láttam ennél szebb partot, amikor Key Westre mentünk, és megálltunk a Bahia Honda Nemzeti Parkban. Aki a nyaralása alatt csendet és nyugalmat szeretne, annak nyugodt szívvel ajánlom a várost, valamint a tengerpartja miatt is.

Vizcaya

Vizcaya - egy falatnyi Olaszország

Mivel azt kértétek, hogy télen ne rakjak fel túlzottan nyára emlékeztető postokat, ezért úgy döntöttem, hogy egy olyan élményt osztok meg, aminek nincs köze a meleghez, és a tengerparthoz.  Szóval már egy korábbi bejegyzéseben említettem Vizcaya-t, ezért most mesélnék is róla.  Anno nekem is egy kollegám esélt erről a helyről, hogy ha kicsit Európában akarod érezni magad, akkor ide kell ellátogatni. Szóval én is fogtam magam és nekiindultam felfedezni Vizcaya-t.

Vizcaya valójában egy kastély és egy hozzá tartozó park, de annyira meghatározó volt Miami életében, hogy külön városrészt neveztek el róla. Szerencsére közel van Brickellhez, úgyhogy megengedtem magamnak, hogy gyalog fedezzem fel a környéket, melynek eredményeképpen jutottam el az Alice Wainwright Parkba is. Maga a park nagyon szerencsés helyen található a Vizcaya Museum and Gardens mellett, egy nyugodt, csendes környéken, és ami miatt nekem legfőképp tetszett, hogy egyáltalán nem zsúfolt (mint pl. South Beach). Íme egy két kép a parkról.

Az Alice Wainwright Parktól már csak pár perc Vizcaya. Mi is Vizcaya? Egy európai mintára épített kastély(szerűség). Vizcaya James Deering amerikai üzletember agyából pattant ki, mivel már elege lett az észak-amerikai hidegből, ezért kitalálta, hogy építtet egy téli nyaralót magának Miamiban. Mondhatni elég jól sikerült a kis téli menedéke, mivel mára ez az épület és a hozzá tartozó kertek az amerikai nemzeti kulturális örökség részévé választották. Vizcaya eredetileg egy 180 holdas alapterületen áll, amelyen a Főépület, a kertek, a háztól déli irányban elhelyezkedő kiszolgáló személyzet házainak csoportja, boltok, valamint terület belső farm funkcióit ellátó terület a található.

Összesen 3 ember alkotta Vizcaya-t. Deering F. Burral Hoffman tervezte a területen elhelyezkedő épületeket, Diego Suarez volt felelős a kertek kialakításáért, valamint Paul Chalfin volt a művészeti alkotások, és a belső kialakításért felelős személy.

Deeringet és többi tervezőit az európai  stílusok inspirálták, különösképpen az olasz stílusok, szóval ezt adoptálták Vizcaya szubtrópusi környezete közé. Vizcaya első ránézésre nem tartozik a megszokott Miami látványkép közé a hatalmas nyílt terű szobáival, őshonos és nem őshonos növénykertjével. Nekem ez nagyon tetszett, mivel tényleg olyan érzése van az embernek, mintha Olaszországban járna. Sajnos ez a jellemző Amerikára, hogy minden országról másolnak…

A két emeletes Főépületet az I. világháború alatt 2 év alatt építették fel, habár a ház idősebbnek néz ki. Ez is volt az építők szándéka, hogy azt higgyék az idelátogató üzletfelek, hogy Deering és a családja már évszázadok óta lakik ebben a “kastélyban”. A házban több művészeti stílus szerint rendezték be a szobákat. Sajnos nem engedtek minket benn fényképzeni, de sikerült  sunyiban egy-két képet elkattintanom.

A következő képek egyéb forrásból lettek beszerezve, de csak így tudom bemutatni a kastélyt belülről. A korábban említett olasz művészeti alkotások és bútorok képezik a fő irányvonalát a ház belső berendezéseinek, amely tárgyakat külön hozattak az adott régióból. Az olasz vonal mellett sok ázsiai művészeti elemet vonultat fel Vizcaya. Igazából szinte minden egyes szobát más-és-más stílusban rendeztek be. Ami nekem nagyon meglepő volt, hogy milyen innovatív (az 1900-as évek elején annak számító), és luxus technikákat helyeztek el az épületben. Gondolok itt éppen a személyi liftre, amivel a tulajdonosnak közvetlen átjárása volt 3 szintre, azaz 3 szobára: az emeleti hálószobájából, leliftezhetett a nappaliba, vagy még egy szinttel lévő a billiárd asztalához és a medencéjéhez.

Vizcaya a Biscayne öbölben található, ahonnan a nyílt óceánra lehet kijutni. Ezért természetesen a hátsó kertben több hajó dokk található. Valamint, - ami nekem a leginkább tetszett - az egy kőből kialakított bárka. Íme:

A kastélyt körülvevő kerteket csupán csak 1922-re fejezték be, amelyekben tudatosan kialakított geometriai struktúrákat alakítottak ki, melyet kisebb nagyobb szökőkutakkal, és szobrokkal díszítettek.  A kerteket a Floridában őshonos Mangrove erdő mellé helyezték el, mivel  Deering meg szerette volna őrizni a környék eredeti állapotát.  Ez a kert teljesen egyedülállónak számít a térségben, ezért sokan jönnek ide fényképezkedni. Amin sokkot kaptam, az az volt amikor fiatal - tini - lányok jöttek ide hercegnő ruhákban fotózkodni.  Az egyik kép sarkában észre is lehet venni a lila ruhában tündöklő fiatal hölgyet…

Deering halálát követően (1925) csupán csak egy minimális személyzet maradt, aki fenntartotta a területet.  Sajnos az 1926-os hurrikán Vizcayanak, és a többi városrésznek sem kegyelmezett, és súlyos károkat okozott az épületben, valamint az azt körülvevő építményekben. Végül 1952-ben Miami-Dade Megye megvásárolta a birtokot, és megnyitotta itt a múzeumot. Azóta Vizcaya számos művészeti – és kevésbé művészeti esemény (mint halloweeni buli) helyszínéül szolgál.

Már csak egy dolog maradt ki! A fenti információk alapján többetekben biztos nyitott kérdés maradt még, hogy akkor miért is nevezik Vizcayanak? Mit jelent? Miért adták ezt a nevet neki az alkotók? 

A villa neve az észak spanyolországi Vizcaya tartományra utal, ami a Baszk regióban található. Ez a spanyol terület az Atlanti óceán keleti oldala, amelyet “Bay of Biscay”-nek hívnak, és ezért lett a óceán nyugati oldala a Miamiban található "Biscayne Bay". Az arhív feljegyzésekből az is kedült, hogy Deeringnek  az volt a célja a névválasztással, hogy megemlékezzen arról az emberről, aki ezt a területet először felfedezte (=Sebastian Vizcaíno).

Miami - repül az idő

Hogyan is múlik az idő Miamiban?

Most sikerült csak összeraknom azt a képsorozatot, amelyet még ősszel készítettünk a lett barátommal. Ez volt az első projekt, de továbbiak feltöltése is várható. Szóval annyit kell tudni róla, hogy Miami Beachről készült Miami  - Downtown irányába. (A keresztül-kasul mozgó fények a Miami International Airportra érkező gépek)

A fényképezőgép pontos beállítási paramétereitől megkímélnélek titeket, csak annyit mondanék elöljáróban, hogy a lenti 8 másodperces videóhoz összesen 205 képet készítettünk, amely 27 perc eseményét mutatja be.
Sajnos a feltöltés után nagyon romlott a videó minősége, de még így is látványos az egy-egy elkapott villámmal :)

The Windy City

Chicago

Mint, ahogy írtam korábban a Karácsonyt nem is Miamiban, és nem is Magyarországon töltöttem, hanem Chicagoban a new yorki barátokkal. Már a városba való megérkezésem is kalandosra sikerült. December nem a legalkalmasabb a környékre való utazásra, mivel ekkor nagyon viszontagságos az időjárás. Ezt saját bőrömön meg is tapasztaltam. Jelen esetben nem a hóval, hanem egy viharral volt a probléma, ugyanis egy “Winter Storm” söpört végig a környező államokon, így az én járatomat is törölték. Mit nekem zord időjárási körülmények!  A járattörlés ellenére is a hajnali órákban fogtam magam és a reptér felé vettem az irányt. Konkrétan filmbe illő módon értem el a gépem. A kapuhoz vezető ajtót már be is zárták, amelyet külön csak az én kedvemért nyitottak ki, és egy busszal vittek ki a géphez. Még jó, hogy reggel találtam egy 1 centest? Talán ez hozott szerencsét?  Nos, így indult a chicagoi utazásom. A közvetlen 3 órás repülő út helyett kaptam egy jacksonville-i megállóval kiegészített 7 órásat. De a lényeg, hogy megérkeztem!

Összehasonlításképp itt egy-egy kép a jackosonville-i és a chicagoi időjárási körülményekről:

Sajnos, így egy nappal kevesebbet tölthettem a városban, és kimaradt egy-két dolog, amit eredetileg terveztem, mint a Chicago Bulls Stadion, vagy a Navy Pier. A késés miatt siettem minél több dolgot belesűríteni abba a pár napba, amit eredetileg elterveztem. Csomagok gyors lepakolása után irányba helyeztem magam, azaz a barátok után indultam, akik már egy napja a városban voltak. A Wicker Park mellett sikerült szállást foglalnunk magunknak, amelyről nekem mindig a Diane Kruger, Josh Harnett-es film jutott eszembe (jó forgatókönyv – kevésbé szerencsés rendezés). Ami miatt megemlítem a környéket az, hogy milyen épületből csináltak Walgreenst(élelmiszerbolt). Egy bankból, de úgy, hogy az eredeti környezetet meghagyták. Szóval, ha alsó szintre lementünk, akkor ott volt az eredeti páncélterem, és páncélterem egyik felében meghagyták a Sefety Deposit Boxokat, míg velük szemben ott egyszerű vitaminok közül lehetett választani. A tetszési, és érdekességi indexemen magas helyet foglalat el, ezért gondoltam, hogy megmutatom:

Első megállapításom: Érdemesebb inkább nyáron ide látogatni, mert mi finoman szólva is kettéfagytunk a városban. A probléma nem is a kinti hőfokkal volt (-6°C), hanem a széllel. Nem hiába becézik szeles városnak Chicagot, mert az a nagy tavak irányából szakadatlanul fújt. A letöltött App. szerint a szél miatt valójában -13°C-ban dideregtünk. Tudom, otthon ugyanilyen idő van, de nem csak én gondoltam úgy, hogy hideg van - aki a floridai meleghez van szokva -, hanem a barátok is New Yorkból. Szóval e miatt szinte muszáj volt minél több időt zárt helyen tölteni. Itt adnám meg az első piros pontot Chicagonak. Ugyanis szinte az egész város területén a tömegközlekedés a felszínen fut, úgyhogy itt nem lehet úgy elmenekülni a hideg elől, mint otthon. Viszont itt minden megállóban van felállítva egy szélvédett „várószoba”, amelybe ha belépünk, akkor a mozgásérzékelő bekapcsolja a fejünk felett álló fűtőlámpákat. Logikus, nem?  

Először is had kezdjem egy kicsit a város bemutatásával. Olyan, mint New York. Csak rendezettebb, és tisztább. Ezt a nagy tűzvésznek „köszönheti”, amelyben a város szignifikáns része leéget. Ezért 1870-ben a város jelentős részét újjá kellett építeni, és megtörtént - GPS szavaival élve - az újratervezés. Chicagoban élő amerikai barátaink mesélték, hogy ebben a tűzben keletkezett törmeléket belehordták a Michigan tóba, és ezekre a törmelékekre építkeztek utána. Tehát a nagy újratervezés után megoldották a város tömegközlekedésének kérdését, valamint ami a leglényegesebb különbség New Yorkhoz képest, a  hulladékkezelést. E miatt nincs egy patkány sem a metróban, nem úgy mint New Yorkban. Vagy csak szerencsések voltunk, hogy egyet sem láttunk?

Szóval nagyon egyszerű a tömegközlekedés Chicagoban. Főként a belvárosban, ahova az összes metróvonal befut, és egy hurokrendszert alkotva könnyedén át lehet szállni az egyik az egyik vonalról a másikra. Ezért nevezik a belvárost egyszerűen a Huroknak, és mindent ehhez viszonyítanak. Nos, tehát a hurokon belül egy rövidebb sétával felfedezhetjük a környék legmagasabb, legidősebb felhőkarcolóit, amelynek legmagasabbika a Willis Tower (2009-ig Sears Tower néven futott).  1998-ig ez volt a világ legmagasabb épülete a maga 442 méteres magasságával. A 108 szintes épület 103. emeletén alakítottak ki a Skydecket, az átlagpolgárok által látogatható kilátót. Jaj, megint egy kilátó? Igen! Sőt, ezt egy kicsit többet nyújt, mint a többi. Ugyanis az egyik oldalára üvegpárkányokat alakítottak ki, ahova kilépve úgy lehet érezni mintha a felhők fölött lebegnél. Csak erős idegzetűeknek és nem tériszonyosoknak! Mivel elég félelmetes tud lenni, amikor magad alá nézel a 400 méterről, anélkül hogy úgy bármilyen jelét is éreznéd, hogy tart téged valami…

Mivel Chicagoban is kettő ilyen magas épületben található kilátó, ezért úgy döntöttünk, hogy a Skydecket látogatjuk meg este, mivel ezt található a város szívében és így szebb látványban lesz részünk. Nem is csalódtunk. A következő képek mutatják be Chicago fényárban úszó látványát:

Ha már a Hurok (Loop) környékét kezdtem el taglalni, akkor a konzisztencia kedvéért itt is folytatnám. Itt van a Színház negyed. Karácsonyi vásár – az utóbbi nem nagyobb, mint a Vörösmarty téri karácsonyi vásár. Ami vicces volt a vásárban, hogy bódék jelentős részére az volt írva, hogy valamilyen német terméket forgalmaz. Marketing fogásnak nem is rossz, hiszen az amcsik mindenre ráugranak, ami európai! A vásár/tér keleti oldalán van a CBS chicagoi épülete, így épp az aktuális sorozatok karácsonyi promói reklámját lehetett látni, amelyhez az aláfestő zenét a sarkon játszó szaxofonos szolgáltatta:

A Loop keleti oldalán a található a Millenium Park, ahol a híres Bean található. A fél évtizede emelt 20 méter széles Bab, a rozsdamentes acélból készült felülete miatt tökéletes tükörként szolgál a mögött álló felhőkarcolók látványáról. Íme, egy-két bizonyíték:

A Bean mellett keleti irányba található a Jay Kritzer Pavilon, ami nyáron ad számos ingyenes koncertnek, és fesztiválnak helyet. A Parkban található, még egy érdekesség. Egy szökőkút. Egy olyan digitális led kijelzős, ami arcokat mutat. A felület elé mozgásérzékelő van beállítva, ha közel mész, akkor a falon elhelyezett nyíláson keresztül indul meg a víz. Feléd. A nyílás pont az arcok szájánál van, kvázi olyan mintha leköpnének…  Természetesen, ezt nekem is csak mesélték, mert a télen ezek mind ki vannak kapcsolva.

A Millenium Park dél-keleti sarkán található a Shedd Aquarium, az Adler Planetarium, a Field Museum. A fent említett három múzeum egymás mellett található a Michigan tó partján, a Museum Gardenben. Az Adler Planetarium nyújtotta a legkevesebb élményt- számomra-, mivel a NASA-nál tett utazásunk során elég sok ismeretet szereztem a világegyetemünkkel kapcsolatban. Viszont, amiért ide is érdemes lehet beletérni, a különböző témájú 3D filmek. Természetesen a planetáriumban több kiállítás is van, kezdve a világegyetem részletes bemutatásával, egészen az űrkutatás fejlődéséig.

A planetárium mellett van a Shedd Aquvarium, ahol a tengeri élővilág csodái közé lehet betekintést nyerni. Ami különleges a helyben a delfin showk, oroszlánfókák, ilyen állatokat nem mindennap lehet látni.  Természetesen itt is van 3D-s mozi.

A Museum Gardenben van még a Field Múzeum, amit leginkább a new yorki MET-hez hasonlítanék. A múzeum gyűjteményei között többek között megtalálható az egyiptomi kincsektől kezdve, a dél-amerikai tárgyakig nagyon sok minden. De a legértékesebb tárgyuk SUE. SUE egy T-rex. A legéppebben megmaradt dinó maradvány. Itt is vannak 3D-s moziműsorok… - kezdenek dögunalmasak lenni, nem?

Viszont a belvárosra való kilátás kevésbé:

Nos. Ezek voltak a Loop környékén. Akkor kicsit forduljunk északra, a folyón túlra, a North Michigan Avenura, amit csak Magnificent Mile-nak neveznek. Nem tudom mi benne a Magnificent, mert nekem inkább csak egy hatalmas bevásárló utcának tűnt. Igen, itt volt a legnagyobb tömeg. Ennek az oka: hogy itt találhatóak a nagynevű márkák boltjai. Engem ugye ez nem annyira köt le, de úgy éreztem, hogy útitársaimnak tetszett. Viszont a Magnificent Mile déli és északi végén én is találtam magamnak tetsző dolgokat. Nos, a déli oldalon található a Riverwalk. Ami véleményem szerint a város egyik legszebb pontja. Főleg a folyóparton végigsétálva. Szerintem nem csak én gondolom így, hiszen sok producert is megérintett ez a környék. Pl.: a Transofrmers 3-ban azt a környéket verik szét, vagy az új C. Nolan nevével fémjelzett Batman filmek Gotham-jául is Chicago biztosítja a színhelyet.

A Magnificent Mile északi oldalán található a város legrégebbi épülete Víztorony, ami –állítólag- az egyike azoknak a kevés épületeknek, amik átvészelték a nagy tűzvészt a 19. század végén. A víztorony közvetlen szomszédságában pedig a John Hancock Center.

Direkt hagytam a végére a John Hancock Centert, ami a másik kilátó a város területén. A kereken 100 emelet magas épület 94. szintjén van kialakítva a kilátó. Maga az épület elég csúnya, de a 94.-ről a 360°-os látvány még ezért könnyen kárpótolt. Ami ebben az épületben különleges volt, hogy ennek van saját kávézója fenn a 94.-en. Ilyet eddig még sem a Skydecken, sem az Empire State Buildingen, sem a Top of the Rockon nem láttam. Szóval, mi is kényelembe helyeztük magunkat, egy kávé mellett csodáltuk a város látványát.

Nos, nem hagytuk abba itt a városnézésünket, mert a Hancock Centertől északi irányba állítottuk magunkat, és a Lincoln Park felé indultunk. Mivel hihetetlen erősen fújt a szél, ezért gondoltuk, hogy kicsit széltől védettebb hely felé tendálunk, így lementünk a Michigan tó partjáról két-három utcával beljebb, az épületek takarásába. Mint utólag kiderült nagyon jól tettük, hogy így döntöttünk. Mivel teljesen véletlenül a State Pkway utcára jutottunk, amiről az útikönyvünk azt írta, hogy mindenképp meg kell nézni, ha Chicagoban jár az ember. Hát mi akaratlanul is megnéztük, ugyanis ezt a fejezetet az útikönyvből csak a nap végén olvastuk el. Pár perc alatt át is értünk a Lincoln Parkba, ahol a helyi, ingyenes állatkert területére értünk.

Helyi specialitás: A Stuffed Pizza, amelyet szerte az országban meg lehet kóstolni, de innen ered. Pontosabban a Giordano’s nevű helyről. Úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk. Négy helyen van a városban, de mindenhol hatalmas tömegek fogadtak minket. De úgy gondoltuk, hogy nem lesz több alkalmunk, úgyhogy kipróbáljuk az eredet Giordano’st. Már az asztalunkra is közel 40 percet vártunk, de megérte. Milyen ez a „Töltött pizza”? Úgy kell elképzelni, mint egy tipikus amerikai almás pitét, csak pizzában. Szóval egy kb. 4-5 cm mély pizza, amelynek a tésztája hajszálvékony. A töltelék legfőképpen sajt, de a szokásos pizza alapanyagokat is lehet bele kérni. 2 szelettől teljesen tele volt mindenki.

Egy másik helyi specialitás a Cheese & Caramel popcorn, amelyhez pl:. a Garret nevű helyen tudunk hozzájutni.

Sajnos, csak ennyi fért bele nekem, viszont a new yorki barátaim azért több városrészt, és érdekességet láttak, de nekem csak ennyire maradt időm. Egyébként visszafelé sem volt egyszerű az utam. Hazafelé „csupán” csak 4 órás késéssel indultunk vissza Miamiba.  Ebben az esetben nem az időjárás miatt, hanem a gép állapota miatt. Rájöttek, hogy valamilyen baja van, ezért inkább próbáltak szerezni egy másikat. Erre kellett olyan sokat várnunk. De erre nem panaszkodom, mert így legalább egy darabban Miamiba értünk. Csak eredeti elképzeléseim szerint nem töltöttem volna az egész szentestét O’Hare-n… 

New York - Part 2

Liberty City, 2. Rész

Korábban ígértem, hogy New Yorkról még bővebben fogok mesélni. Nagyon sok mindent kihagytam az első részből, de ennek ellenére is nagyon hosszúra sikeredett. Szóval most egy kicsit vissza fogom magamat a látványosságokat illetően!

“New York is the only real city-city.” Truman Capote

6. Szabadság-szobor, Ellis Island

Az előző részből kimaradt a város jelképe, ezért most ezzel is kezdem. Ez több, mint egy emlékmű, ez a szabadság, önmegvalósítás jelképe. Nemhiába mernek az amerikaiak ekkorákat álmodni. Egy-két motiváló idézet arra, hogy merjünk kilépni a megszokott környezetünkből, és legyünk bennünk bátorság a változtatásra:

“If I can go that distance, you see, and that bell rings and I'm still standin', I'm gonna know for the first time in my life, see, that I weren't just another bum from the neighborhood.”

Rocky

Chris Gardner: “Hey, don't ever let somebody tell you you can't do something. Not even me. All right?”

Christopher Jr.: “All right.”

Chris Gardner: “You got a dream, you gotta protect it. People can't do somethin' themselves, they wanna tell you you can't do it. If you want somethin', go get it. Period.”

The Pursuit of Happiness

Sajnos most le volt zárva a sziget Sandy miatt, ezért jelenleg nem lehet Liberty Island-re lépni. Viszont a kompokkal körbe lehet kerülni mind Liberty Island-et, mind Ellis Island-et. Ha már komp. Ha megelégszünk a Szabadság szobor távoli látványával, akkor a Staten Island-re járó komppal is megnézhetjük azt, és ezzel több legyet ütünk egycsapásra, mivel ez olcsóbb, és a szobort is látjuk miközben  Staten Islandre megyünk.

A Szabadság szoborral  kapcsolatban azt tanácsolnám, hogy ha fel akarunk menni rá, akkor időben  vegyünk jegyet, mert a szobor tetejébe - a fejbe - csak korlátozott számban adnak ki jegyet (ha emlékezetem nem csal akkor kb. napi 340 db jegyet). Viszont, ha a szobor talpához akarunk felmenni, oda korlátlan számú jegyet értékesítenek. Ezzel a jeggyel betekintést nyerhetünk a közel 100 méteres szobor belsejében lévő múzeum emléktárgyai közé. Ajánom az Audio Guided tourt, ami során a szobor történetét megismerhetjük attól a pillanattól kezdve, hogy Franciaország az Egyesült  államoknak ajándékozta a függetlenségük kivívásának 100. évfordulójára.

Ha a hivatalos Statue Ferry-t választjuk a Szabadság szobor meglátogatására, akkor Liberty Islnad után a következő megállónk Ellis Island lesz. Ez a sziget a 20. század elejéig működött, mint „Bevándorlási Központ”. Az épületben ma is fel lehet keresni az archív dokumentumokat, fényképeket a régi bevándorlókról. Sőt, az adatbázishoz is hozzá lehet férni, aki szeretné felkeresni a bevándorló őseinek anyagait.

7. Lower Manhattan: a pénzügyi negyed

Ha már közgazdászok vagyunk, akkor ezt a negyedet semmiképpen sem hagyhatjuk ki. Előnye, hogy a látványosságok egy tömbnyi sugarú körben találhatóak. A Wall Street. A Bowling Park, a híres Bika szoborral. A Battery Park – régi erőd romjaival. A Trinity Church.

Ha csak fel akarnám sorolni, akkor elég lenne a fenti bekezdést leírnom. De ez nem adná át az élményt.  Szóval a Wall Street. A nyolc tömb hosszúságú kelet-nyugati irányban futó utca nyugati végén - a Broadwayhez közel - találjuk a nevezetességeket, mint a New York Stock Exchange-t, vagy a vele szemközt álló Federal Hall National Memorialt. Az utca nevének eredetét illetően számos elképzelés kapott napvilágot: 1. a holland telepesektől kapta a „de Waal Straat” nevet, mert a közeli New Amsterdamban egy fal védte a területet; 2. elképzelés szerint a Wall nevet, az ott lakó Vallonokról kapta, és a „Wall” a „Wallons” szó rövidítése. A 18. századtól kezdődően indult be az élet ezen a környéken, amikor a kereskedők ezt a terepet választották az értékesítés színteréül. Innen pedig egyenesen következett, hogy  1792-ben a kereskedők szövetsége aláírta a Buttonwood Megállapodást, amely a new yorki tőzsde alapításának tulajdonítható.  Ezek után kezdődött meg a negyed kiépítése.

“I think New York is not the cultural center of America, but the business and administrative center of American culture”. Saul Bellow

A Broadway és a Wall Street sarkán található a Trinity Church. Mármint a 3. Trinity Church. Ugyanis az eredeti, 1698-ban épült templom egy tűzvészben porig égett, majd a másodikat egy hatalmas havazás következtében összeomlott. A jelenleg álló épületet, az eredeti(k) mintájára építették újra, ezért mondható az, hogy ez az egyik legrégebbi templom Manhattanben.

Kicsit távolabb, pár tömbnyire található a Wall Streettől a Ground Zero emlékmű, az új-épülő World Trade Center felhőkarcolók, valamint a WTC múzeum is. A felhőkarcolókról annyit, hogy az eredeti két torony helyett négy újat fognak felhúzni a következő években. A legmagasabb torony elérte a végleges magasságát, amellyel a legmagasabb épület lesz Manhattanben. A tetejére - úgy mint a régi tornyon - kilátót terveznek, amellyel végre Lower Mahattanre is kilátása lesz a turistáknak. Ha már WTC, akkor itt megemlíteném a tapasztalataimat 9/11-el kapcsolatban. A cégnek, akinek dolgozom, annak a new yorki irodája korábban a WTC épületében volt található, és a főnököm 2001-ben ott dolgozott. Szerencséjére épp azon a keddi napon tárgyaláson volt az egyik ügyfélnél. Így neki nem esett baja, de az óta, szeptember 11.-én nem dolgozik.

8. Brooklyn Heights és a Brooklyn Bridge környéke

Ha már Lower Manhattan volt az előző pont, akkor a következőnek természetesen a Brooklyn hídnak kell lennie, mivel kb. 15 perc sétára található a pénzügyi negyedtől.

A közel 500 méteres hídról meseszép látvány tárul elénk az Alsó Manhattani felhőkarcolókról. Ahogy sétálunk át az East River fölött, az 1883-ban befejezett masszív téglapillérek között, kicsit olyan érzés foghatja el az embert mintha egy időutazásban lenne részese. Az időutazásból talán csak a lábunk alatt elsuhanó autók zaja ránt ki a merengésünkből. A robusztus építmény látványa szép, de nekem azért a Lánchíd még mindig jobban tetszik. Ennek a méretei nagyobbak. Ennyi.

Viszont, ha átsétálunk a brooklyni hídfőhöz, akkor onnan még szebb látvány fogad minket. Az öreg híd és a mögötte elterülő épületek olyan kontrasztos látványt nyújtanak, amelyet mindenkinek élőben kell látnia. Sok film helyszínéül szolgál a brooklyni hídfőnél található Empire Fulton Ferry Park, vagy a Brooklyn-, és a Manhattan híd között elterülő Main Street Park is.

A Brooklyn híd manhattani hídfőjénél található a városháza, a városháza és bírósági épületek. A City Hall-ra érdemes pér percet szánni, mert maga az épület is egyedi a maga 18. századi stílusával, valamint a kertjében is elvonulhatunk a város zajától.

Nos, akkor térjünk át a brooklyni oldalra megint. Ahogy átérünk az East River keleti oldalára, azonnal észrevehetjük, hogy egy egészen más városrészbe érkeztünk. A híd lábánál ugyanis nagyon sok fekete ember lakik. Így az utcán is sok árussal lehet találkozni, egészen addig amíg beérkezünk a brooklyni városházához a Borough Hallhoz. (megjegyezném, hogy ezen a környéken lehet olcsó Broadway jegyeket is szerezni). Ha már az árusokat megemlítettem, akkor hozzátenném azt, hogy ezen a téren nyaranta kézműves vásár szokott lenni, ahol egyedi kézzel készített ételekhez hozzájutni. Volt szerencsém kipróbálni egy pékség süteményeit. Érdemes kipróbálni. Drágább, de nem olyan ételeket lehet kapni, mint a helyi „Fornettikben”.

“New York is Babylon : Brooklyn is the truly Holy City.
New York is the city of envy, office work, and hustle;
Brooklyn is the region of homes and happiness….
There is no hope for New Yorkers, for their glory in
Their skyscraping sins; but in Brooklyn there is the wisdom of the lowly.”
Christopher Morley

A Borugh Hall után a Court Str.-en dél felé vettem az irányt, amely a Brooklyn Height főutcája. Több kisebb bolt található itt, érdemes benézni, mert az árak kicsit alacsonyabbak, mint Manhattanben. Pár perc séta után juthatunk el az Atlantic Ave-hoz, amelyről közvetlenül kijuthatunk a nyugati oldalon található dokkokhoz, ahonnan Lower Mahanttan déli oldalát csodálhatjuk meg. Ebben a városrészben számos kis, apró utca van, amelyben érdemes több órát elötleni, mivel a nyugodt, zöld, hangulata azonnal magával tudja ragadni az embert.  Nagyon hangulatos. Nem hiába nevezik Brooklyn Heights Historical Districtnek. Mitől kapta ez a városrész a historical jelzőt?  Habár a legrégebbi épületek Lower Manhattanben találhatóak, de az itt építették épületek sem számítanak fiatalnak hiszen több mint 150 évesek. A környék teli van háromszintes kis házakkal, amelyben egy-egy szint egy apartmannak felel meg. Az épületek előtt szinte mindenhol megtalálható a kis „kertecske”,  illetve az egész környéken több fasor is található, amilyen látványban nem igen van részünk Manhattanben.  A környéket változatosabbá teszi a különböző színekben pompázó téglaépületek, amelynek oldalán ott található e házak elengedhetetlen kelléke a fekete, vas, tűzlépcső… Most biztosan hangosan felnevettél, hogy ezt írom. De komolyan mondom, ezek tényleg hangulatosan néznek ki – egy európai ember számára legalábbis nagy valószínűséggel.

9. Flatiron Building

Vissza Manhattanbe… A Broadway és a 5^th Ave sarkán, a Madison Square Park szélén található a város másik jelképe, a Flatiron Building. Egy lapos vasalóra emlékeztető csupán „csak” 20 emeletes épületet 1902-ben adták át, amely korának legmagasabb épülete volt - habár akkoriban a Flatioronon kívül csak egy másik felhőkarcoló tornyosult Manhattanben. Míg régen inkább legénylakások voltak az épületben, addig ma már csak irodák bérlik azt. Az épületet Beaux-Arts stílusban tervezték, amelyben a hagyományos chicagói építészeti stílust követték.

“New York City is a great apartment hotel in which everyone lives and no one is at home.”
 Glenway Wescott

10. Times Square és környéke

Sok filmeben mutogatják, ezért nagy elvárása lehet az embernek ezzel a térrel kapcsolatban. Valószínűleg e miatt az előzetes elképzelések miatt csalódtam én is egy kicsit a Times Square-ben. A Broadway és a 7^th Ave kereszteződésél található 7 tömbnyi hosszúságú területen a legnagyobb az 1 m²-re jutó emberek száma, valamint az 1 m2-re jutó reklámok száma New Yorkban. Igazából megvallva itt nincs nagyon sok minden csak reklámok, főként a Broadway-en vagy az Off-Broadway-en játszott darabok plakátjai, legnagyobb csatornák sorozatainak promói mennek a hatalmas kijelzőkön. A lényeg, hogy folyamatos mozgás látható a az épületek falán. Nappal nem is olyan érdekes, viszont esti kivilágításban ezek a villódzó fények megváltoztathatják a véleményünket.

A tér déli részén található a Szilveszteri bulik középpontjában található „labda”, amit az év utolsó pillanataiban eresztenek alá, és amikor eléri a 2013-as táblát akkor tudjuk, hogy megkezdődött az új év. Egyébkét a labda és az évszám nem csak Szilveszterkor van ott, hanem egész évben.

Az északi végén a Duffy Square-n hatalmas tömegek szoktak várni a Last Minute Broadway jegyekre. Komolyan. Képesek akár 3-4 órát is várni a kacskaringózó sorokban, hogy jegyet kapjanak az esti előadásra. Itt említeném meg, hogy mennyibe is kerülnek azok a bizonyos jegyek. Jegyek ára természetesen attól függ, hogy Broadway, vagy Off-Broadway előadásokra szeretnék bejutni. A Broadway jegyek, a híresebb előadásokra kb. $70-80-ért találnak gazdára. Viszont mint ahogy korábban említettem lehet Last Minute jegyeket olcsóbban venni Brooklynban is, és ott nem kell olyan hosszasan sorba állni mint a Times Square-n.

“New York is large, glamorous, easy-going, kindly and incurious, but above all it is a crucible - because it is large enough to be incurious.” Ford Madox Ford

Ha már a Times Square környékén járunk, akkor megemlíteném, hogy a déli végén a 42^nd Str.-en található a Madame Tussauds, ha valaki úgy gondolná, hogy a hírességek viasszobrai között szeretne eltölteni pár órát. Gondoljuk át rendesen, mivel elég drága belépő.

Ha már a Times Square déli részén vagyunk akkor érdemes legyalogolni a 34^th Str.-re (metróval csak 1 megálló) a Madison Square Gardenhez. A Kniks otthonául szolgáló épület kívülről nem nevezhető kifejezetten szépnek. Sőt, valójában egy kerek betonkolosszus. Az élmény bent vár ránk. Habár a Kniks meccseire igencsak borsos belépőt kell fizetnünk - $100 körül van a legolcsóbb jegy. Viszont nem csak kosárlabda meccseket rendeznek itt, hanem koncerteket is. Amikor itt jártunk, akkor pont egy ilyen eseménybe botlottunk bele. A Madison előtt beszéltünk meg találkozót a barátainkkal, így nagy boldogan érkeztünk az épület elé. Egy perc sem telt el, mire furcsán éreztük magunkat. Éreztük, hogy valami nem stimmel. Miután körbenéztünk rájöttünk, hogy az átlagéletkor kb. 12 év, mindenki lány, és mindegyikük torkaszakadtából visít. Majd hirtelen megláttuk a feliratokat a lányok pólóin: Bieber. Ó-jaj. Sajnos nem volt menekvésünk, mivel itt beszéltük meg a találkozót. Ez alatt a közel öt perc alatt, láttunk az MTV kamerái előtt síró fiatalokat, hatalmas I love Bieber-es transzparenseket hordozó lányokat, ja és nem említve, hogy mindegyikük egy szál pólóban volt, míg mi sapkában, kabátban reszkettünk a hidegben. Biztos fűti őket a szerelem…

Mivel ennek a blokknak a Times Square és környéke címet adtam, ezért itt szeretnék megemlíteni egy a Hudson folyó partján álló Intrepid múzeumot. A Times Square-től kb. 15 perc alatt ki tudunk ide gyalogolni, ha 47^th Str.-en nyugat felé megyünk. Az Intrepid múzeum a haditengerészet és a repülés szerelmeseinek fog nagyon tetszeni. Ezen az átalakított repülőgép-hordozó anyahajón be tudjuk járni a legfontosabb helységeket (híd, hangár, rádiós szoba, eligazító szoba stb…), valamint a hangárban és a fedélzeten repülőgép kiállításban vehetünk részt, F14-es Tomcat-től kezdve van itt a 60-as évek vadászrepülőgépeiig minden. Az interaktívabb egyének számára pedig ott vannak a szimulátorok is, amelyekkel megtapasztalhatjuk milyen a több G-s gyorsulás, hirtelen irányváltás, dugóhúzó egy vadászgépben ülve.

Az anyahajó mellett még van itt egy kiállított Concorde, egy a második világháborúban szolgált tengeralattjáró is. Az Intrepid mellett fel lehet ki lehet próbálni a „Beast” motorcsónakos városnézést (a város számos más pontján is fel lehet szállni). $27-ért, egy 45 mérfölddel haladó motorcsónakra válthatunk jegyet, ami 30 perc alatt megkerüli Manhattant.

Ha már városnézések, akkor itt van a többi opciónk is:

Helicopter Tour: $180-ért, egy 15 perces túrát tehetünk a város felett. Ha nem Newark-on szállt le a gépünk, akkor szerintem érdemes összespórolni ezt az összeget, mert meseszép látványban lehet részünk.

New York seightseeing tour: $119-ba kerül pl. a Freestyle Tour (3 napig érvényes), azaz, hogy bármelyik részén fel és le szállhatunk a double decker-ről. Ebben az árban 3 db múzeumi belépő is benne van.

11.  Washington Arch

A Greenwich Village szívében található diadalív számos filmben megjelenik, mint a város egyik jelképe.  Az eredeti diadalívet helyi üzletemberek építették fel barátaik adományaiból George Washington elnökké avatásának 100. évfordulójára (1889). Az eredeti, ideiglenes emlékmű fából készült, de az emlékmű olyan népszerűvé vállt a lakosok körében, hogy néhány évvel később átépítették kőből, amelyhez az északi oldalára kettő Washington szobrot is emeltek.

Ha már itt jártunk akkor nem hagytuk ki a „Jóbarátok” házat sem (Bedford Str. és a Grove Str. sarkán), ami  nagyon közel esik a Washington Square-hez. Női útitársamnak köszönhetően Sarah Jessica Parker leghíresebb alakításának apartmanját sem hagytuk ki. Carrie Bradshaw lakása is ezen a környéken van, pontosabban a Perry Str. 60 alatt. Ami vicces, mert annyian készítenek róla képet, hogy le van zárva az ajtó előtti terület. Ha már Sex and the City, akkor a fanoknak megemlíteném, hogy van külön Sex and the City városnézés, ahol a fontosabb sorozatbeli helyszínekre visznek el.

12. ENSZ székház

A 1^st Ave, és 46^th Str. sarkánál található - a Chrysler épülethez nagyon közel -, egy magyarországi tömblakásra emlékeztető épület. Tudni érdemes, hogy a hosszú sorok és a részletes biztonsági átvilágítás miatt kb. 30 percet kell sorban állnunk. Ami new yorki viszonylatban átlagosnak mondható. Amit túlesünk a biztonsági átvilágításon nemzetközi fenségterületre lépünk, mivel ez az épületet az ENSZ összes tagállama egyenlő mértékben birtokolja. Itt betekintést nyerhetünk a szervezet működésébe, ahol megtekinthetjük a tárgyalások színhelyéül szolgáló „General Assembly Hall”-t, számos kiállítást, amely a szervezet humanitárius eredményeit hivatott bemutatni, természetesen e mellett hozzáférhetünk archív felvételekhez a szervezet történelmi pillanatairól.

13. Upper East Side - Upper West Side

Számomra érdekesebb volt a felső nyugati oldal, mint a keleti. A nyugati oldalon, a Central Park észak-nyugati sarkától nem messze van a például a Columbia egyetem, melynek területére szabad bejárás van. A régi épületek közötti zöld területek nekem nagyon megtetszettek, de a Yale még mindig hangulatosabb. El is kezdtük összehasonlítani a két egyetemet, és arra jutottunk, hogy a Columbia legfőbb előnye az, hogy benn található a városban, és itt nagyobb élet van, mint New Havenben. Íme egy-két kép a campusról:

A Columbia mellett található a Morning Park, aminek a széléről, a szintkülönbség miatt jó rálátásunk nyílik felső Mahattanre. Innen csupán csak pár tömbnyire délre folytattuk utunkat, ahol a Cathedral School of St. John the Divine katedrális található. Ami a legfontosabb - magyar  szempontból -, hogy a katedrálissal szemben található a Hungarian Pastry Shop, ahol magyar sütiket, édességeket, pl. rétest lehet kapni. Nagyon nagy tömeg volt, amikor odaértünk, alig tudtunk asztalt találni magunknak. A rétes, amit ettünk az nem egészen olyan volt mint az otthoni, de mégis legalább valamilyen hazai ízvilághoz jutottunk. Ha már a magyar dolgokat megemlítettem. Queensben van egy európai bolt, ahol lehet például Pick szalámit, vagy Milka csokit venni :) Gyorsan be is vásároltunk a szalámiból, amit két étkezés alatt  gyorsan be is faltunk, annyira hiányzott a kis hazai... Sajnos túró rudi nem kapható ebben a boltban. Ahhoz ki kell menni Far Rockwaytől még keletebbre, ami kb. 2 órányira van Manhattantől.

Röviden még egy kicsit az Upper East Side-ról.  Elég nagy területet sikerült itt bejárnom, a 88^th Str – 92^nd Str, és a 5^th Ave – 1^st Ave közötti területet. Nekem a leginkább a keleti részén található Carl Schurz Park tetszett, talán azért is mert innen remek kilátás nyílik Quennsre és a Roosevelt Island-ra. A park északi oldalán a Gracie Mansion található, amely a new yorki polgármesterek szállása volt.

Útitársam is nagyon szeretett volna ellátogatni erre a városrészre is - de idő hiányában neki ez kimaradt -, mivel a kedvenc sorozatában sokszor említik ez a városrészt. Meg kell, hogy mondjam az utunk végére már tiszta profi lettem a Gossip Girllel kapcsolatban, mivel minden egyes helyen ahol jártunk, útitársam részletesen elmesélte, hogy Ed Westwick és Leighton Meester mit csinált az adott helyen. :)

15. Moma (Modern Museum of Art)

Egy múzeumról is hadd írjak röviden. Szerencsénk volt, mivel péntekente ingyenes a belépés. Ilyen akciók gyakran vannak New Yorkban. Például minden hónap első hétvégéjén a Bank of America kártya tulajdonosok ingyen mehetnek be a legtöbb múzeumba.  Az egyik legnagyobb élményünk itt a  Garage Sale volt. Az Amerikában népszerű házi vásárt rendezett a Moma is. Hosszú sorban állás után be is léphettünk a vásár területére, ahol sok kis aprósághoz hozzá tudunk jutni, csekély összegért. Vissza is kellett fogni magunkat, hiszen korlátozott hellyel rendelkeztünk a bőröndjeinkben... :(

A 6 szintes épületben minden szinten különböző stílusokat mutatnak be, az építészettől kezdve a modern szobrászatig. A múzeum legértékesebb darabja közé tartozik az Edvard Munch által festett, az expresszionizmus legfelkapottabb festménye: a Sikoly.

16. Tribeca, SoHo

Röviden erről a két városrészről is, mert ezekre is érdemes pár órát szánni, hogy bejárjuk a környéket, galériákba járjunk vagy éppen, hogy bulizzunk itt egyet. Tribeca-ban, ami a Triangle Beneth Canal Street rövidítése hangulatos éttermeket találhatunk a galériák alatt. „Nevezetesség”  a vársorészben a Szellemírtók  főhadiszállása, ami valójában egy tűzoltóállomás.

Nemcsak New Yorkban van SoHo, de ez egy kicsit más miért kapta a nevét mint máshol. Maga a SoHo név  a South Houdson Str. rövidítése. Itt is olyan légkör fogad minket, mint Tribecaban. Ezt a területet is, a galériák és a művészek uralják.

17. Meatpacking District  - és a new yorki bulink

Végül, de nem utolsó sorban az éjszaki élet. New Yorkban, hasonló tapasztalatokat szereztünk, mint Miamiban.  Hosszú sorban állás, után lehet csak bejutni a helyekre. Na de kezdjük az elején.  A barátaink azt javasolták, hogy a Meatpacking Districtbe menjünk el bulizni, mert ott ismernek több helyet is, és ha nem jönne be az egyik hely, akkor nagyon könnyedén át tudnunk menni egy másikba. A Highland Park mellett találkoztunk, és még jó hogy több helyet ismernek, mert az eredetileg kiszemelt szórakozóhelyen épp egy zártkörű esemény volt, úgyhogy kénytelenek voltunk egy másik Club felé venni az irányt. Egy szempont miatt ez még jobb is volt mint az előző hely: egy felhőkarcoló 18. emeletén volt, és tökéletes kilátás volt a belvárosra és Lower Manhattanre. A helyen Amerikában szokásos opciók közül lehet választani: akkor ülhetsz csak el az asztalhoz, ha veszel egy üveg alkoholt, ami jelen esetben $400 lett volna. Ezt a lehetőséget most kihagytuk és így kihagytuk, hogy a kényelmes kanapékban csodáljuk a várost. Egy kis alapozás után elindultunk a következő kiszemelt helyre, amelyre végül nem jutottunk el, mert egy promóter sráccal összefutottunk az utcán, aki azonnal kapott az alkalmon és bejuttatott minket a Kiss & Fly nevű clubba. Megjegyezném, hogy ezáltal, hogy ő vitt be minket, kaptunk ingyen asztalt, és mellé sok-sok ingyen nedűt is. Ennek tükrében nem is kell részleteznem, hogy az este igen csak jól sikerült. Sajnos nem is bírtunk nagyon sokáig, mert egész nap gyalogoltunk és várost néztünk, ill. másnap reggel utaztunk át New Havenbe.

“There is something in the New York air that makes sleep useless.”
Simone De Beauvoir

  

Röviden és tömören ennyi  New York :) Véleményem szerint legalább 6-7 teljes nap kell, hogy a fent és a korábbi bejegyzésben említett összes látnivalót nyugodtan meg tudjuk nézni. De ez közel sem elegendő. Főnököm véleménye szerint, aki 4 évig élt ott, ennyi idő alatt sem sikerült kiismernie teljesen a várost.

És még számos helyet ki is hagytunk a városból, aminek különleges hangulata van:

Chinatown, Little Italy, Yankee Stadion, Staten Island, Coney Island, Bryant Park nem is említve a sok-sok egyedi igényeket kielégítő múzeumot. Alig várom, hogy újra láthassam az alábbi feliratot: