Chicago
Mint, ahogy írtam korábban a Karácsonyt nem is
Miamiban, és nem is Magyarországon töltöttem, hanem Chicagoban a new yorki
barátokkal. Már a városba való megérkezésem is kalandosra sikerült. December
nem a legalkalmasabb a környékre való utazásra, mivel ekkor nagyon viszontagságos
az időjárás. Ezt saját bőrömön meg is tapasztaltam. Jelen esetben nem a hóval,
hanem egy viharral volt a probléma, ugyanis egy “Winter Storm” söpört végig a környező államokon, így az én
járatomat is törölték. Mit nekem zord
időjárási körülmények! A járattörlés
ellenére is a hajnali órákban fogtam magam és a reptér felé vettem az irányt.
Konkrétan filmbe illő módon értem el a gépem. A kapuhoz vezető ajtót már be is
zárták, amelyet külön csak az én kedvemért nyitottak ki, és egy busszal vittek
ki a géphez. Még jó, hogy reggel találtam
egy 1 centest? Talán ez hozott szerencsét? Nos, így indult a chicagoi utazásom. A
közvetlen 3 órás repülő út helyett kaptam egy jacksonville-i megállóval
kiegészített 7 órásat. De a lényeg, hogy megérkeztem!
Összehasonlításképp itt egy-egy kép a jackosonville-i
és a chicagoi időjárási körülményekről:
Sajnos, így egy nappal kevesebbet tölthettem a
városban, és kimaradt egy-két dolog, amit eredetileg terveztem, mint a Chicago
Bulls Stadion, vagy a Navy Pier. A késés miatt siettem minél több dolgot belesűríteni
abba a pár napba, amit eredetileg elterveztem. Csomagok gyors lepakolása után
irányba helyeztem magam, azaz a barátok után indultam, akik már egy napja a
városban voltak. A Wicker Park mellett sikerült szállást foglalnunk magunknak,
amelyről nekem mindig a Diane Kruger, Josh Harnett-es film jutott eszembe (jó
forgatókönyv – kevésbé szerencsés rendezés). Ami miatt megemlítem a környéket
az, hogy milyen épületből csináltak Walgreenst(élelmiszerbolt). Egy bankból, de úgy,
hogy az eredeti környezetet meghagyták. Szóval, ha alsó szintre lementünk,
akkor ott volt az eredeti páncélterem, és páncélterem egyik felében meghagyták
a Sefety Deposit Boxokat, míg velük szemben ott egyszerű vitaminok közül
lehetett választani. A tetszési, és érdekességi indexemen magas helyet foglalat
el, ezért gondoltam, hogy megmutatom:
Első megállapításom:
Érdemesebb inkább nyáron ide látogatni, mert mi finoman szólva is kettéfagytunk
a városban. A probléma nem is a kinti hőfokkal volt (-6°C), hanem a széllel. Nem hiába becézik szeles
városnak Chicagot, mert az a nagy tavak irányából szakadatlanul fújt. A
letöltött App. szerint a szél miatt valójában -13°C-ban dideregtünk. Tudom, otthon ugyanilyen idő van, de nem csak én
gondoltam úgy, hogy hideg van - aki a
floridai meleghez van szokva -, hanem a barátok is New Yorkból. Szóval e
miatt szinte muszáj volt minél több időt zárt helyen tölteni. Itt adnám meg az
első piros pontot Chicagonak. Ugyanis szinte az egész város területén a
tömegközlekedés a felszínen fut, úgyhogy itt nem lehet úgy elmenekülni a hideg
elől, mint otthon. Viszont itt minden megállóban van felállítva egy szélvédett „várószoba”,
amelybe ha belépünk, akkor a mozgásérzékelő bekapcsolja a fejünk felett álló
fűtőlámpákat. Logikus, nem?
Először is had kezdjem egy kicsit a város
bemutatásával. Olyan, mint New York. Csak rendezettebb, és tisztább. Ezt a nagy
tűzvésznek „köszönheti”, amelyben a város szignifikáns része leéget. Ezért
1870-ben a város jelentős részét újjá kellett építeni, és megtörtént - GPS szavaival élve - az újratervezés.
Chicagoban élő amerikai barátaink mesélték, hogy ebben a tűzben keletkezett
törmeléket belehordták a Michigan tóba, és ezekre a törmelékekre építkeztek
utána. Tehát a nagy újratervezés után megoldották a város tömegközlekedésének
kérdését, valamint ami a leglényegesebb különbség New Yorkhoz képest, a hulladékkezelést. E
miatt nincs egy patkány sem a metróban, nem úgy mint New Yorkban. Vagy csak szerencsések voltunk, hogy egyet
sem láttunk?
Szóval nagyon egyszerű a tömegközlekedés
Chicagoban. Főként a belvárosban, ahova az összes metróvonal befut, és egy
hurokrendszert alkotva könnyedén át lehet szállni az egyik az egyik vonalról a
másikra. Ezért nevezik a belvárost egyszerűen a Huroknak, és mindent ehhez
viszonyítanak. Nos, tehát a hurokon belül egy rövidebb sétával felfedezhetjük a
környék legmagasabb, legidősebb felhőkarcolóit, amelynek legmagasabbika a Willis
Tower (2009-ig Sears Tower néven futott). 1998-ig ez volt a világ legmagasabb épülete a
maga 442 méteres magasságával. A 108 szintes épület 103. emeletén alakítottak
ki a Skydecket,
az átlagpolgárok által látogatható kilátót. Jaj,
megint egy kilátó? Igen! Sőt, ezt egy kicsit többet nyújt, mint a többi.
Ugyanis az egyik oldalára üvegpárkányokat alakítottak ki, ahova kilépve úgy
lehet érezni mintha a felhők fölött lebegnél. Csak erős idegzetűeknek és nem tériszonyosoknak! Mivel elég
félelmetes tud lenni, amikor magad alá nézel a 400 méterről, anélkül hogy úgy
bármilyen jelét is éreznéd, hogy tart téged valami…
Mivel Chicagoban is kettő ilyen magas épületben
található kilátó, ezért úgy döntöttünk, hogy a Skydecket látogatjuk meg este,
mivel ezt található a város szívében és így szebb látványban lesz részünk. Nem
is csalódtunk. A következő képek mutatják be Chicago fényárban úszó látványát:
Ha már a Hurok (Loop) környékét kezdtem el
taglalni, akkor a konzisztencia kedvéért itt is folytatnám. Itt van a Színház
negyed. Karácsonyi vásár – az utóbbi nem nagyobb, mint a Vörösmarty téri karácsonyi
vásár. Ami vicces volt a vásárban, hogy bódék jelentős részére az volt írva,
hogy valamilyen német terméket forgalmaz. Marketing fogásnak nem is rossz,
hiszen az amcsik mindenre ráugranak, ami európai! A vásár/tér keleti oldalán van
a CBS chicagoi épülete, így épp az aktuális sorozatok karácsonyi promói
reklámját lehetett látni, amelyhez az aláfestő zenét a sarkon játszó szaxofonos
szolgáltatta:
A Loop keleti oldalán a található a Millenium
Park, ahol a híres Bean található. A fél évtizede emelt
20 méter széles Bab, a rozsdamentes acélból készült felülete miatt tökéletes
tükörként szolgál a mögött álló felhőkarcolók látványáról. Íme, egy-két
bizonyíték:
A Bean mellett keleti irányba található a Jay
Kritzer Pavilon, ami nyáron ad számos ingyenes koncertnek, és fesztiválnak
helyet. A Parkban található, még egy érdekesség. Egy szökőkút.
Egy olyan digitális led kijelzős, ami arcokat mutat. A felület elé
mozgásérzékelő van beállítva, ha közel mész, akkor a falon elhelyezett nyíláson
keresztül indul meg a víz. Feléd. A nyílás pont az arcok szájánál van, kvázi
olyan mintha leköpnének… Természetesen,
ezt nekem is csak mesélték, mert a télen ezek mind ki vannak kapcsolva.
A Millenium Park dél-keleti sarkán található a
Shedd Aquarium, az Adler Planetarium, a Field Museum. A fent említett három
múzeum egymás mellett található a Michigan tó partján, a Museum Gardenben. Az Adler
Planetarium nyújtotta a legkevesebb élményt- számomra-, mivel a NASA-nál tett utazásunk során elég sok ismeretet szereztem a világegyetemünkkel kapcsolatban. Viszont, amiért ide is
érdemes lehet beletérni, a különböző témájú 3D filmek. Természetesen a
planetáriumban több kiállítás is van, kezdve a világegyetem részletes bemutatásával,
egészen az űrkutatás fejlődéséig.
A planetárium mellett van a Shedd Aquvarium, ahol a
tengeri élővilág csodái közé lehet betekintést nyerni. Ami különleges a helyben
a delfin showk, oroszlánfókák, ilyen állatokat nem mindennap lehet látni. Természetesen itt is van 3D-s mozi.
A Museum Gardenben van még a Field Múzeum, amit
leginkább a new yorki MET-hez hasonlítanék. A múzeum gyűjteményei között többek
között megtalálható az egyiptomi kincsektől kezdve, a dél-amerikai tárgyakig
nagyon sok minden. De a legértékesebb tárgyuk SUE. SUE egy T-rex. A legéppebben
megmaradt dinó maradvány. Itt is vannak 3D-s moziműsorok… - kezdenek dögunalmasak lenni, nem?
Viszont a belvárosra való kilátás kevésbé:
Nos. Ezek voltak a Loop környékén. Akkor kicsit
forduljunk északra, a folyón túlra, a North Michigan Avenura, amit csak Magnificent
Mile-nak neveznek. Nem tudom mi benne a Magnificent, mert nekem inkább
csak egy hatalmas bevásárló utcának tűnt. Igen, itt volt a legnagyobb tömeg.
Ennek az oka: hogy itt találhatóak a nagynevű márkák boltjai. Engem ugye ez nem
annyira köt le, de úgy éreztem, hogy útitársaimnak tetszett. Viszont a
Magnificent Mile déli és északi végén én is találtam magamnak tetsző dolgokat.
Nos, a déli oldalon található a Riverwalk. Ami véleményem szerint a
város egyik legszebb pontja. Főleg a folyóparton végigsétálva. Szerintem nem
csak én gondolom így, hiszen sok producert is megérintett ez a környék. Pl.: a
Transofrmers 3-ban azt a környéket verik szét, vagy az új C. Nolan nevével fémjelzett
Batman filmek Gotham-jául is Chicago biztosítja a színhelyet.
A Magnificent Mile északi oldalán található a
város legrégebbi épülete Víztorony, ami –állítólag- az egyike
azoknak a kevés épületeknek, amik átvészelték a nagy tűzvészt a 19. század
végén. A víztorony közvetlen szomszédságában pedig a John Hancock Center.
Direkt hagytam a végére a John Hancock Centert, ami
a másik kilátó a város területén. A kereken 100 emelet magas épület 94.
szintjén van kialakítva a kilátó. Maga az épület elég csúnya, de a 94.-ről a 360°-os
látvány még ezért könnyen kárpótolt. Ami
ebben az épületben különleges volt, hogy ennek van saját kávézója fenn a
94.-en. Ilyet eddig még sem a Skydecken, sem az Empire State Buildingen, sem a
Top of the Rockon nem láttam. Szóval, mi is kényelembe helyeztük magunkat, egy
kávé mellett csodáltuk a város látványát.
Nos, nem hagytuk abba itt a városnézésünket, mert
a Hancock Centertől északi irányba állítottuk magunkat, és a Lincoln
Park felé indultunk. Mivel
hihetetlen erősen fújt a szél, ezért gondoltuk, hogy kicsit széltől védettebb hely
felé tendálunk, így lementünk a Michigan tó partjáról két-három utcával beljebb,
az épületek takarásába. Mint utólag kiderült nagyon jól tettük, hogy így
döntöttünk. Mivel teljesen véletlenül a State Pkway utcára jutottunk, amiről az
útikönyvünk azt írta, hogy mindenképp meg kell nézni, ha Chicagoban jár az
ember. Hát mi akaratlanul is megnéztük, ugyanis ezt a fejezetet az útikönyvből
csak a nap végén olvastuk el. Pár perc alatt át is értünk a Lincoln Parkba,
ahol a helyi, ingyenes állatkert területére értünk.
Helyi
specialitás: A Stuffed Pizza,
amelyet szerte az országban meg lehet kóstolni, de innen ered. Pontosabban a Giordano’s
nevű helyről. Úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk. Négy helyen van a városban, de
mindenhol hatalmas tömegek fogadtak minket. De úgy gondoltuk, hogy nem lesz
több alkalmunk, úgyhogy kipróbáljuk az eredet Giordano’st. Már az asztalunkra
is közel 40 percet vártunk, de megérte. Milyen
ez a „Töltött pizza”? Úgy kell elképzelni, mint egy tipikus amerikai almás pitét,
csak pizzában. Szóval egy kb. 4-5 cm mély pizza, amelynek a tésztája
hajszálvékony. A töltelék legfőképpen sajt, de a szokásos pizza alapanyagokat
is lehet bele kérni. 2 szelettől teljesen tele volt mindenki.
Egy másik helyi specialitás a Cheese & Caramel popcorn, amelyhez pl:. a Garret nevű
helyen tudunk hozzájutni.
Sajnos, csak ennyi fért bele nekem, viszont a new
yorki barátaim azért több városrészt, és érdekességet láttak, de nekem csak
ennyire maradt időm. Egyébként visszafelé sem volt egyszerű az utam. Hazafelé „csupán” csak 4 órás késéssel
indultunk vissza Miamiba. Ebben az
esetben nem az időjárás miatt, hanem a gép állapota miatt. Rájöttek, hogy
valamilyen baja van, ezért inkább próbáltak szerezni egy másikat. Erre kellett olyan sokat várnunk. De erre nem panaszkodom, mert így legalább egy darabban Miamiba
értünk. Csak eredeti elképzeléseim szerint nem töltöttem volna az egész
szentestét O’Hare-n…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése