Vizcaya

Vizcaya - egy falatnyi Olaszország

Mivel azt kértétek, hogy télen ne rakjak fel túlzottan nyára emlékeztető postokat, ezért úgy döntöttem, hogy egy olyan élményt osztok meg, aminek nincs köze a meleghez, és a tengerparthoz.  Szóval már egy korábbi bejegyzéseben említettem Vizcaya-t, ezért most mesélnék is róla.  Anno nekem is egy kollegám esélt erről a helyről, hogy ha kicsit Európában akarod érezni magad, akkor ide kell ellátogatni. Szóval én is fogtam magam és nekiindultam felfedezni Vizcaya-t.

Vizcaya valójában egy kastély és egy hozzá tartozó park, de annyira meghatározó volt Miami életében, hogy külön városrészt neveztek el róla. Szerencsére közel van Brickellhez, úgyhogy megengedtem magamnak, hogy gyalog fedezzem fel a környéket, melynek eredményeképpen jutottam el az Alice Wainwright Parkba is. Maga a park nagyon szerencsés helyen található a Vizcaya Museum and Gardens mellett, egy nyugodt, csendes környéken, és ami miatt nekem legfőképp tetszett, hogy egyáltalán nem zsúfolt (mint pl. South Beach). Íme egy két kép a parkról.

Az Alice Wainwright Parktól már csak pár perc Vizcaya. Mi is Vizcaya? Egy európai mintára épített kastély(szerűség). Vizcaya James Deering amerikai üzletember agyából pattant ki, mivel már elege lett az észak-amerikai hidegből, ezért kitalálta, hogy építtet egy téli nyaralót magának Miamiban. Mondhatni elég jól sikerült a kis téli menedéke, mivel mára ez az épület és a hozzá tartozó kertek az amerikai nemzeti kulturális örökség részévé választották. Vizcaya eredetileg egy 180 holdas alapterületen áll, amelyen a Főépület, a kertek, a háztól déli irányban elhelyezkedő kiszolgáló személyzet házainak csoportja, boltok, valamint terület belső farm funkcióit ellátó terület a található.

Összesen 3 ember alkotta Vizcaya-t. Deering F. Burral Hoffman tervezte a területen elhelyezkedő épületeket, Diego Suarez volt felelős a kertek kialakításáért, valamint Paul Chalfin volt a művészeti alkotások, és a belső kialakításért felelős személy.

Deeringet és többi tervezőit az európai  stílusok inspirálták, különösképpen az olasz stílusok, szóval ezt adoptálták Vizcaya szubtrópusi környezete közé. Vizcaya első ránézésre nem tartozik a megszokott Miami látványkép közé a hatalmas nyílt terű szobáival, őshonos és nem őshonos növénykertjével. Nekem ez nagyon tetszett, mivel tényleg olyan érzése van az embernek, mintha Olaszországban járna. Sajnos ez a jellemző Amerikára, hogy minden országról másolnak…

A két emeletes Főépületet az I. világháború alatt 2 év alatt építették fel, habár a ház idősebbnek néz ki. Ez is volt az építők szándéka, hogy azt higgyék az idelátogató üzletfelek, hogy Deering és a családja már évszázadok óta lakik ebben a “kastélyban”. A házban több művészeti stílus szerint rendezték be a szobákat. Sajnos nem engedtek minket benn fényképzeni, de sikerült  sunyiban egy-két képet elkattintanom.

A következő képek egyéb forrásból lettek beszerezve, de csak így tudom bemutatni a kastélyt belülről. A korábban említett olasz művészeti alkotások és bútorok képezik a fő irányvonalát a ház belső berendezéseinek, amely tárgyakat külön hozattak az adott régióból. Az olasz vonal mellett sok ázsiai művészeti elemet vonultat fel Vizcaya. Igazából szinte minden egyes szobát más-és-más stílusban rendeztek be. Ami nekem nagyon meglepő volt, hogy milyen innovatív (az 1900-as évek elején annak számító), és luxus technikákat helyeztek el az épületben. Gondolok itt éppen a személyi liftre, amivel a tulajdonosnak közvetlen átjárása volt 3 szintre, azaz 3 szobára: az emeleti hálószobájából, leliftezhetett a nappaliba, vagy még egy szinttel lévő a billiárd asztalához és a medencéjéhez.

Vizcaya a Biscayne öbölben található, ahonnan a nyílt óceánra lehet kijutni. Ezért természetesen a hátsó kertben több hajó dokk található. Valamint, - ami nekem a leginkább tetszett - az egy kőből kialakított bárka. Íme:

A kastélyt körülvevő kerteket csupán csak 1922-re fejezték be, amelyekben tudatosan kialakított geometriai struktúrákat alakítottak ki, melyet kisebb nagyobb szökőkutakkal, és szobrokkal díszítettek.  A kerteket a Floridában őshonos Mangrove erdő mellé helyezték el, mivel  Deering meg szerette volna őrizni a környék eredeti állapotát.  Ez a kert teljesen egyedülállónak számít a térségben, ezért sokan jönnek ide fényképezkedni. Amin sokkot kaptam, az az volt amikor fiatal - tini - lányok jöttek ide hercegnő ruhákban fotózkodni.  Az egyik kép sarkában észre is lehet venni a lila ruhában tündöklő fiatal hölgyet…

Deering halálát követően (1925) csupán csak egy minimális személyzet maradt, aki fenntartotta a területet.  Sajnos az 1926-os hurrikán Vizcayanak, és a többi városrésznek sem kegyelmezett, és súlyos károkat okozott az épületben, valamint az azt körülvevő építményekben. Végül 1952-ben Miami-Dade Megye megvásárolta a birtokot, és megnyitotta itt a múzeumot. Azóta Vizcaya számos művészeti – és kevésbé művészeti esemény (mint halloweeni buli) helyszínéül szolgál.

Már csak egy dolog maradt ki! A fenti információk alapján többetekben biztos nyitott kérdés maradt még, hogy akkor miért is nevezik Vizcayanak? Mit jelent? Miért adták ezt a nevet neki az alkotók? 

A villa neve az észak spanyolországi Vizcaya tartományra utal, ami a Baszk regióban található. Ez a spanyol terület az Atlanti óceán keleti oldala, amelyet “Bay of Biscay”-nek hívnak, és ezért lett a óceán nyugati oldala a Miamiban található "Biscayne Bay". Az arhív feljegyzésekből az is kedült, hogy Deeringnek  az volt a célja a névválasztással, hogy megemlékezzen arról az emberről, aki ezt a területet először felfedezte (=Sebastian Vizcaíno).