2012. október 4., csütörtök

Key West, a naplemente hazája


Key West, ahol a lemenő nap fénye a legszebben ragyog




Az elmúlt hétvégén tovább bővítettük az ismereteinket az államokat illetően. Úgy gondoltuk, hogy ideje egy nagyobb volumenű utazást beiktatnunk, mert Miamit már eléggé megismertük. Innen jött a késztetés arra, hogy Key West felé vegyük az irányt. Gyönyörű környék. Most mesélek róla.


"Ahogy a kék, és a napsárga az égen lobog,
Ahogy óceánon a nap ragyog,
Ettől én Key West fogja vagyok…"

Mint minden történeteknek, így ennek is van kezdete. A miénk ott kezdődik, hogy hogyan jussunk le a szigetvilágba? Az ehhez szükséges történelmi háttér: a 20. század elején csupán csak egy híd volt megépítve a szigetvilághoz, amelyen rendszeres jelleggel vonat közlekedett. A vonatközlekedést a 20. század közepén egy hurrikán lehetetlenítette el, amikor is a pusztító erejű vihar nem kegyelmezett a vasból épített szerkezeteknek, és az evakuáció során a több száz embert szállító vonatot, a hidakkal egyetemben az óceánba temette. A történtek után úgy gondolták a hivatalos szervek, hogy meghagyják a régi hidak maradványait, – hogy mindig legyen, ami emlékeztessen a múltra, - és melléjük új-modern-hurrikánálló sztrádát építenek, amellyel elősegítették a környék infrastruktúrájának a fejlődését is.
E miatt van az, hogy két híd fekszik egymás mellett, gyönyörű látványt biztosítva az arra utazóknak.




Nos, e miatt, már nincs semmilyen vasúti tömegközlekedés a szigetvilághoz. Maradt az egyetlen – drágább, ámde kényelmesebb opció – az autókölcsönzés. Irány a reptér, az első autókölcsönzőhöz. Itt aztán jött az első meglepetés… Persze, hogy az ügyfélszolgálatos hölgy magyar származású volt. Majd felkiáltás: „Milyen kicsi a világ!”  Nos, maga a bérlési procedúra sokkalta macerásabb volt, mint ahogy gondoltuk, mivel a bérléshez szükség van egy „Credit Card”-ra, de mivel nekünk csak „Debit Card”-unk van, ezért keresni kellett egy másik kölcsönzőt, ahol KP-ban is lehet fizetni. „Találékony ember a magyar” kapásból el is kezdtünk kérdezősködni, hogy vajon melyik kölcsönzőnél járhatunk szerencsével. Meg is találtuk a nekünk valót, ahol 200$-nyi kaució, és azon felüli 200$-nyi bérleti díj vékonyította a pénztárcánkat (…és nem Ford Mustangot béreltünk).

Most idézhetném Belgát: „Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be, nagykirály a hangerő, melletted a szőke nő…” Sajnos Belgának a szövege csak Magyarországon állja meg a helyét, mert: itt senki sem húzza le az ablakot, mert elviselhetetlen meleg van – benzinkímélés szempontjából egyáltalán nem kíméletes, hiszen állandó jelleggel megy a légkondi. Következő, hogy itt csak automata váltós autók vannak, így kettesbe sem lehet berakni azt. A nagykirály hangerő viszont megvolt, mivel az útitársam – a fekete hajú nő - navigátorom és személyes DJ egyben, szolgáltatta megfelelő ütemes muzsikát. 


Miamiból kb. 1 óra volt az út mire leértünk a szigetvilág legészakabbi pontjához, Key Largohoz. Innen vált az utazásunk egy igazi csodává. Mint ahogy említettem a szigetek között egy egysávos híd vezet le, amelyen úgy érzed, mintha magán az óceánon utaznál. A kb. tíz méter magasban futó szűk főúton meseszép kilátás adódik az óceánra és a hosszasan elterülő smaragdzöld színben tündöklő szigetekre. Az út fele ezeken a hidakon telik el, és egy idő után azt találod furcsának, hogy szárazföldön vagy. Ahogy említettem több helyen is meghagyták a régi – hurrikán által lerombolt – hidakat, amely tovább emeli a hely szépségét.





Utunk során több strandon/pihenőhelyen is megálltunk, hogy megcsodáljuk a környéket. Nekünk leginkább a kis szigetek tetszettek, amelyek közül valamelyik biztos Abramovics – vagy hasonló kaliberű egyén birtokol. (Ha nyerünk a lottón akkor biztos, hogy vennénk magunknak egy ilyen szigetet ahova el lehet vonulni a világ elől…)


Az utunk során e – számunkra – vicces táblákkal találkoztunk:


Ha itt ilyeneket raknak ki, akkor mi lehet Evergladesben??? :)



A legemlékezetesebb megállónk Bahia Honda State Parkban volt. Ez egy sziget, Key Westtől kb. 1 órányira. A szigetről és az ottani régi hídról az alábbi képek adnak megfelelő leírást.







Itt strandoltunk is egy keveset, de a hőség és Key West iránti érdeklődésünk nem engedte, hogy hosszabb időt eltöltsünk itt. Aki Key West felé veszi az irányt, annak mindenképp ajánlom, hogy ezt a helyet ne hagyja ki!


Bahia Honda-tól további 1 óra út várt ránk, míg végül megérkeztünk végső úti célunkhoz, a naplemente hazájába – Key Westbe



Első állomásunk Ernest Hemingway lakása volt. Kép róla, régen és most:



Az idegenvezető számos érdekességet közölt velünk. Számomra Hemingway élete nem volt túlzottan ismeretes, de útitársam véleménye szerint – aki jól ismeri az írót – még neki is számos újdonságot nyújtott a túra. Az én szemszögeimből – mint a régi filmek imádója – azon lepődtem meg, hogy Ernest írta számos nagy Hollywoodi klasszikus film forgatókönyvét, ilyet mint: "A Farewell to Arms", "The Mecomber Affair", "The Sun Also Rises","For Whom The Bells Tolls", "Snows of Kilimadjaro", vagy a következőt:



Legismertebb műve – amiért megkapta az irodalmi Nobel-díjat 1952-ben -  Az öreg halász és a tenger:

„az ember nem arra született, hogy legyőzzék…
 az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni”


Hemingway életéről számos cikkben lehet olvasni, így azt emelném ki, ami nem lehet ott olvasni. Ernest imádta a macskákat, amikor Key Westben élt, akkor egyidejűleg több tucatmacskát nevelt és gondozott. Ennek emlékeként a múzeumot működtető alapítvány jelenleg is 45 macskát gondoz az épületegyüttes területén.


Miről nevezetes még Key West? Ez az Egyesült Államok legdélebbi pontja, így nagyon sok turista érkezik ide, hogy a legdélebbi pontot jelző – egy hatalmas Matrjoska babára emlékeztető -  szobornál fényképezkedjenek. Komolyan. Több percen keresztül kell várni arra, hogy az ember odaférjen és egy normális képet kelljen készíteni. Philadelphiában, a szabadság harangnál nem kellett ennyit várni, ahhoz hogy egy képet el tudjon lőni az ember.



Hemingway háza mellett található a sziget világítótornya, amihez a következő történet párosul. Key West a kalózok hazája volt, és ennek eredményeképp több számos taktikájuk volt a megfelelő zsákmány megszerzése érdekében. Az egyik ilyen cselük egy hamis világítótorony felállítása volt. Miért? Mivel így hamis jelzéseket küldtek a hajósoknak, akik azt hitték, hogy távolabb vannak a partoktól, így nem figyelve a part mellett húzódó zátonyokra feneklett meg a hajójuk. A kalózok gyorsan az utazók segítségére mentek, és Key Westbe vitték őket, ahol a bánatuk elfelejtettése érdekében jól a kupa fenékére néztek.  Ez alatt természetesen a bajtársak szép serényen kipakolták a hajó kincseit.
Íme a világítótorony, amiről a regék szólnak, valamint a tipikus kisvárosi feelinget idéző épületek:







Végre eljutottam ahhoz a ponthoz, amikor elmagyarázom, hogy miért ezt a címet választottam e bejegyzésem alapjául. Key Westben nagy hagyománya van a naplemente csodálatának, így a város észak nyugati partján napnyugtakor meg sem lehet mozdulni, mivel minden turista itt téblábol. A naplementét ceremónia is kíséri… Ilyen látvány fogadott minket a naplementekor:


"...S lenyugvó napban a békét megtalálod."


Nem lehet kihagyni a Duval Streetet sem, ami Key West Váci utcája. Rengeteg ajándékbolt, kávézó és étterem várja a turistákat. Itt nagyon nagy éjszakai élet folyik. Főként télen és tavasszal. Télen az észak-amerikaiak menekülnek ide a hideg elől, míg tavasszal a főiskolások nagy szórakozóhelyévé válik a város. Itt a Duval St.-en láttuk a világ legkisebb kocsmáját. A hely mindösszesen 2 nm lehet, van benne egy pult és ennyi, viszont a nagy tömeg áll előtte. Először az hittem, hogy egy Club bejárata, de rá kellett jönnöm, hogy az ajtó nagyságú hely a kocsma. A Duval St.ről lekanyarodva még egy meglepetés várt:



Miamiba visszafelé megálltunk a John Pennekamp Coral Reef State Parkban, amely a búvárkodás és a Snorkeling szerelmesinek nyújt megfelelő szórakozást. A tengerpartja nem olyan szép, mint Bahia Hondán, de a tengerparton lévő hatalmas ágyuk kompenzálták a köves tengerpart hátrányait.  Viszont itt van egy ”tanösvény”, ahol megismerhető a helyi természetes növényvilág (=Mongrove fák), mivel Florida a piros, fehér, fekete, Mongrove fák hazája. 





Folytatása következik...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése