"We’re in Miami Bitch"

Az előzőekben már röviden meséltem Miami negyedeiről, most a leghíresebbet szeretném röviden bemutatni: Miami Beach-et.

Ide érekzik a legtöbb turista - hiszen itt van az „élet” Miamiban. Sorra vannak egymás után az elegánsabbnál – elegánsabb éttermek a latin-amerikai étel-ital kínálatukkal, valamint itt találhatóak a Clubok, amelyek reggel 5-ig várják a szórakozni vágyókat. Miért emeltem ki, hogy reggel 5-ig? Mivel van egy törvény az USA-ban, amiben szabályozzák, hogy a szórakozóhelyek, csupán csak hajnal 2-ig tarthatnak nyitva. Ez a szabályozás kiterjed minden állam városára, viszont kettő kivételt rögzítettek benne: Miamiban és Las Vegasban hajnal 5-ig lehet mulatni. Hiphip-hurrá! örüljünk ennek! :)

Szóval Miami Beachet három részre lehet osztani: South-, Mid-, és North Beach. South Beachen az kb. a 20. utcáig tart, és vele együtt a nagy nyüzsgés is. Leginkább a szombati esti siófoki Petőfi-sétányhoz tudom hasonlítani. Ettől északra már nyugadtabb és csendesebb negyedek találhatóak. Ez a régió a South. Kb. a 23. utcától Mid Beach található, aki a csendesebb környéket kedveli, az itt foglaljon szállást magának. Viszont azt tudni kell, hogy Mid-Beach is teli van élettel. Nagyon sok híres szálloda található itt, mint pl. a FontaineBleu, ahol Elvis Presley és Frank Sinatra voltak a törzsvendégek. De ez csak egy a sok-sok szálloda közül, ami itt találhatóak. Gloria Estefan is azok közé sorolható, akiknek saját szállodája van Miami Beachen. E mellett a feltörekvő modellek örömmel vonják magukra a figyelmet az elit Clubokban és éttermekben, amelyeknek a többségét olyan sztárok birtokolják, mint Sean Penn, vagy a rockzenész Prince. A part mellett végig ilyen felsőkategóriás szállodák találhatóak, egészen North Beach-ig. Ennek a kiépítését az 1920-as években kezdték meg. 1925-ben összesen 481 db szálloda épült Miami Beachen, és még az 1926-os, és 1935-ös pusztító erejű hurrikán sem vette el a befektetők kedvé a további szállodák építésétől.

De hol vannak itt a látnivalók? A 16. utcát hivatalosan Lincoln Road-nak nevezik, aminek a legnagyobb része egy sétáló utca, ahol egymás hegyén, hátán vannak a boltok és az éttermek.  Kvázi egy bevásárló központ, ami nincs egy épületbe zárva.
Itt van még az Espanola way, ami egy kis utca, ahol csak Latin-Amerikai étkezdéket találunk.

Az Art Deco épületek az Ocean Drive-on találhatóak, valamint a legnagyobb Clubok is. Az Ocean Drive csodálatos filmdíszletnek bizonyul, a pasztell színű épületek, vibráló kék égbolt, lengő pálmafák, és az óceán tökéletes háttérképet alkotnak. A clubok másik fele, viszont Washington Avenue-n található. 

Melyik nap van Miami Beachen buli? Minden nap! Minden estére probálnak nagyobb neveket hozni a városba, két hete hétfön volt FloRida koncert. De emelett a golf szerelmeseinek is nagy szívvel ajánlom a térséget, mivel rengeteg kiépített pálya van itt. De nem csak Miami Beachen, hanem az egész államban! A legtöbb golpálya Palm Beachen van, Miamitól északra.

Nos, azt hiszem ideje magáról a strandról mesélnem. A legdélebbi ponttól kezdve folyamatosan birtokba vehető a Beach. A déli részek a zsúfoltabbak, a 20. utcától északra, már kisebb a tömeg. Vigyázni kell a fürdőzéssel, mivel elég sok cápa van az óceánban. Évente átlagosan 11 ember hal meg cápatámadás miatt Miami Beachen. (forrás: Toms Jurjaks). Ezt miért említem meg? Mert két hete az egyik kitesurf-öst megharapta egy cápa. Szerencséjére nem volt mély a harapása, így nem lett komolyabb baja (nem kellett amputálni a lábát, mivel a tengerparti életmentök tudták, hogy mi a dolguk – tiszta Baywatch :) ). Viszont az nyugtalanítóbb, hogy mindez pár tíz méterre a parttól történt.
Ez az egyetlen negatívuma a helynek. Viszont az óceánpart nagyon gyönyörű, aranysárga, puha homokos part. A víz nagyon tiszta, néha egy kicsit algás. A szörfözés/kitesurfözés mellett még akár Jet-ski-t is bérelhetünk.

Vajon mit lehet még a tengerparton csinálni? Ez most nem költői kérdés! E következő pár sort kifejezetten kettő személynek ajánlom. Mielőtt kijöttem volna Miamiba pár ismerőssel arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne, ha az esküvőjüket Miamiban a tengerparton tartanák. Nos, nekik szeretném üzenni azt, hogy eddig minden hétvégén láttam esküvőt a tengerparton. Ezek kisebbek voltak, kb 10-12 fővel. Úgy kell elképzelni, hogy délután 6 körül volt a szertartás, amikor a lemenő nap fénye aranysárgává varászolja a tengerparti homokot, illetve a háttérben álló pálmafákat. A fehér boltíves oltár színes virágokkal van végig feldíszítve, amely mellett egy 4 vonós szolgáltatja a háttérzenét. Az oltárral szemben pedig ott vannak a virágokkal feldíszített hófehér székek. A párokat semmi sem tántorította el, a következő képet, még a trópusi vihar (Isaac) előestéjén készítettem: 

(a többi esetén épp az óceánban fürdőztünk, úgyhogy azt nem sikerült megörökíteni)

Tudom, hogy nem olyan tökéletes a tájleíró képességem, ezért remélem a képek kiegészítik.

Así es la vida en Miami 

„Beg your pardon?” Spanyolul nem tudó ismerőseimnek ez lehet az egyik lehetséges kérdése a fenti címre. A továbbiakban kiderül, hogy miért ezt a címet választottam, és hogy mit is jelent.

Mivel az előző bejegyzésem egy kicsit tárgyilagosra sikerült, most megpróbálok egy picit a személyes élményeimről mesélni. Például többen érdeklődtetek a munka és bulik felől részletesebben. Nos, akkor nem akarok senkit sem kétségek között hánykódni, úgyhogy íme:

Nos, a munka. Az angliai vörös ördögök főszponzoránál (Aon) kaptam ösztöndíjat, a Latin-amerikai biztosítási teamben.  Miamiban, és a cégnél is nagyon sok a spanyol ajkú van, főként ebben a teamben hiszen az ügyfelekkel való kapcsolattartás nagyon fontos. Ez annyira szükséges, hogy a 4. munkanapomon már két konferencia híváson kellett részt vennem, ami  - persze, hogy – spanyolul volt. Egy kicsit kellemetlen volt mivel egy szót sem beszélek spanyolul. Na jó ez egy kicsit ferdítés volt, mivel azt tudom, hogy „két sört kérnék szépen”! :) Na, de itt a lehetőség! A nagyfőnöktől már érkezett olyan megjegyzés, hogy a cég befizet minket – gyakornokokat - egy spanyol tanfolyamra. Ez valószínűleg meg fog is történni, mivel az előző években itt „állomásozó” gyakornokokat is befizették spanyol nyelvórákra.

Az amerikai munkastílusról. Hivatalosan 9:00-től – 17:00 óráig tart a munkaidőnk, amiben benne van az 1 órás ebédszünet is. Nos, ez csak az elmélet. Mivel én jófiú akarok lenni az első időszakban, ezért mindig 9 óra előtt érkezem az „irodámba”, de olyankor csak 1-2 ember lézeng az egész emeleten. Csak az érkezik be időben – vagy előtte – akinek ASAP munkája van. Az általános érkezési idő 9:30-10:00 közé tehető - és senki sem szól érte. Amíg elvégzed a feladatodat, addig semmi gond.
Ami nagyon furcsa nekem az a „smalltalk”. Mindenki mindenkivel pacsizik és haverkodik. Legalább számomra új beszédstílusokat megtanultam. Lakótársam imádja a „feketebeszédet”, és tőle is tökéletesítettem több kifejezést!

Pl:
„- Jú nó vham széjin? (=You know what I’m saying?)
- Ájm kecsin vhajú trúinge mi!” (=I’m cathing what you throwing at me!)
{minél gyorsabban hadarod, annál jobb}

Nos a lényeg, hogy mindenki nagyon kedves és közvetlen az ismeretlenekkel, és reggelente nem 2-3 percet beszélgetnek a kollegák.

Hoztam egy-két képet a cégről. Az én kis 2x2-es irodám e pazar épület 10 emeletén található. Íme:

Ha már szóba ejtettem az ebédet akkor az eddigi tapasztalataimat is kifejteném az étkezéssel kapcsolatban. Vajon Super-size-me leszek jövő szeptemberre???

Sok a gyorsétterem, de lehet normális ételeket enni. Ebédidőben sokan rendes étteremekbe járnak ki, ami ugye tudjuk, hogy 1,5-2 óráig is eltart. E héten  is – egyik kollegám születésnapja alkalmából – egy ilyen étterembe mentünk el ebédelni. Ez egy perui étterem volt Downtownban. Főként hal alapú ételeket készítenek. Sajnos, az első fogást elfelejtettem lefényképezni pedig az a tradicionális ételük. De itt van a második fogás. 

Amitől különlegessé válik az a húsra tett szószok. A mai nap során sikerült vagy 6 félét megkóstolni, mert a tradicionális ételükben volt 4 különböző szósz, különböző tengeri herkentyűhöz: természetesen volt rák, kettő fajta nyers hal, és a specialitásként polip. Ezt a tálat nevezik: Ceviche-nek.

Előző héten viszont egy másik étteremben voltunk – Brickell Keyben. Az öbölparton található és Brickell felé néz – ezeket a hatalmas épületeket látod, amikor felnézel a táladtól. 

Ez egy japán étterem volt, ahol a kihasználtuk a Miami Spring adta lehetőséget. Mi is az a Miami Spring? Ez egy olyan lehetőség, ami nálunk a torkos csütörtök, csak itt két hónapig tart! Ez a két hónap: augusztus és szeptember. Érdemes utánakeresni az interneten, hogy mely éttermek vesznek részt az akcióban, mivel az ételeket az eredeti ár 50-60%-áért lehet megvenni. Jelen esetben a mi ebédünk kb. 25$ volt borravalóval együtt.

Kicsit elkalandoztam a gyorséttermektől, de így legalább teljes képet kaptok. Meki, Burger King, Taco Bells, Subway stb… természetesen nagyon sok helyen van. Nos, itt a Burger és a Meki a legalja helynek számít. Kb. csak a hajléktalanok esznek ott. Viszont van több kulturált „gyors”-étterem, ahol normális ételeket szolgálnak fel. Voltam egy ilyen latin amerikai étteremben is, amelyben a legérdekesebb/legfurcsább a szószok voltak. Mit is értek ez alatt? Azt, hogy miután megkaptad a kis ebédedet, utána odamehetsz egy nagy pulthoz, ahonnan vagy 17 különböző szósz közül választhatod ki a saját ízlésednek megfelelőt. lyen gyors-ámde-mégis-normális-étterem közé tartozik a Chicken Kitchen is. Nevéből adódóan csirke ételeket tudsz itt enni, de ezernyi változatban. A lényeg, hogy ott sütik ki előtted, és sok salátát kapsz hozzá. Itt meg lehet ebédelni 10-12$-ból.

Valamint itt vannak a filmekből ismert tipikus amerikai étkezdék, az egyszerű hamburgeres-sültkrumplis kínálatukkal.

Ehhez kapcsolódóan hadd idézzek az egyik kedvenc sorozatomból:
Costumer asks from the waitress:
„Costumer: Hmmmm... How is the french toast?
Waitress: (already fed up with the costumer) Sooo good you think that you’re in Paris.
Costumer: Really?
Waitress: Look man. This is a diner. We’ve got an ex-con back there putting a 3 day old bread on a dirty grill.”
(Rules of Engagement)

Ami miatt elhíznak az amerikaiak – legalábbis lakótársam véleménye szerint -, hogy sok olyan terméket esznek, amely sok sodiumot tartalmaz. Mivel termék jelentős része fagyasztott vagy előre csomagolt, ezért ezeknek nagy sodium tartalmuk van. Nekem a legjobban az hiányzik, hogy kevés kis pékség van. Nagyon kevés helyen lehet friss – nem előre csomagolt – kenyeret venni. :( A másik, hogy a hűtőpultban nincsenek Pöttyös termékekhez hasonló ételek. Semmilyenek. Mint tudjátok, nagyon édesszájú vagyok – napi egy snickerst, pöttyös gurut, vagy éppen sima túró rúdit el kell fogyasztanom :P

Az itt töltött két hetem alatt, a hétvégéken mindig elmentünk bulizni. Nos, akkor hadd meséljek ezekről is. Az első alkalommal úgy gondoltuk, hogy belevetjük magunkat a híres South Beach-i fergetegbe. Már az indulásunk is olyan amerikai módra sikerült: azaz hajnali 1kor indultunk a lakásból, és az utcán egy baráti karlendítéssel leintettük az első taxit. Mint ahogy korábban említetem, ezeknek a helyeknek a nagy része 1+2-es szabály alá esik, és mivel mi 4-en voltunk srácok egy hölgy társaságában ezért ezek a klubbok rögtön kiestek a célkeresztünkből. Így végül Mangos nevű helyre érkeztünk meg, ahol a 10 $-os beugró utána a bár felé vetettük magunkat. Hát töményet barátaim csak otthon igyatok, mert itt 20+ $ környékén mérik a Jack+kóla kombót. Úgyhogy inkább a sör mellett döntöttünk. Itt szinte csak 0,33l-es kiszerelés van, ami itt 9 $-ral karcsúsította a pénztárcánkat. A buliban nem olyan távolságtartóak az emberek, mint otthon. Itt bárkihez odamehetsz táncolni, a nélkül, hogy bármit is akarnál. Csak táncolni. Az emberek 10-15 perc ilyen lézengés után már a másik telefonszámát kérik – nem, nem feltétlenül párkapcsolat építés céljából – hanem csak azért, hogy meghívjon egy következő házibuliba. Ezen a helyen két zenei stílus volt jelen – a latin zene, és egy másik teremben az R’n’b. A helyről záráskor (04:30-kor) küldtek ki minket, és az estét megkoronáztunk a tengerparton való hazagyaloglással…

A második hétvégi buli teljesen másképp alakult. Ennek a történeteknek az lesz a tanulsága: a filmek nem sarkítanak, és nem túlozzák el a sorban állás időintervallumára vonatkozó megjegyzéseiket. Teljesen véletlenül úgy hozta a sors, hogy két gimis barátom Miamiban volt a hétvégén, és így összebeszéltünk, hogy akkor tartunk egy ferde estét. Meg is beszéltük, hogy Downtownban, a Space nevű helyen tesszük tiszteletünket. Nos, szokásomhoz híven jóval a megbeszélt időpont előtt érkeztem, de mivel már akkor is úgy véltem, hogy nagy a sor, ezért „miért is ne?” címmel beálltam. Hát, úgy egy órányi sorban állás után elérkeztem a bejárat elé, amire a többiek is (több mint 40 perc késéssel) megérkeztek. A sorban legalább jót beszélgettem a mellettem állókkal, akik naná, hogy európaiak voltak („Stick together old continent!” :) )! Nos, amikor a többiek megérkeztek és be akartak állni mellém, megérkezett a marcona, ámde tagbaszakadt kidobó és szépen rendre utasította a haverokat, hogy ezt miképp gondolják, és álljanak már a sor végére. Mivel a sor időközben vagy három-azaz-háromszorosává duzzadt, mint amikor beálltam, ezért jobbnak láttuk egy másik hely felé venni az irányt. Viszont megemlíteném, hogy pénzért itt is megvehettük volna a sorból való előrelépésünket. 20$-ért egy külön – kisebb – sorba állhattunk volna be, ami után „már csak” a 30$-os belépőjegyet kellet volna kifizetnünk…  és az este még el sem kezdődött…

Ezek után inkább South Beach felé vettük az irányt. Végül a Clevlander nevű helyen kötöttünk ki az Ocean Dr.-on. Ez egy teljesen nyitott szórakozóhely, medencével meg minden széppel-s-jóval, és mi több minőségi zenével. Nos, mivel eddigre mindenki teljesen kijózanodott, ezért gondoltuk, hogy iszunk vmit. Mint ahogy említettem minden nagyon drága, ezért vmi olyat kerestünk ami sok így kompenzálja a drágaságát. Nos, találtunk egy koktélt (kb mint a long island), aminek a térfogata 140 OZ volt. Ez átszámolva közel 4,2 litert jelent!!! Úgy gondoltuk, hogy e mennyiség csak elegendő lesz a buli végezetéig, és az ár/mennyiség arány hihetetlen kedvező mutatószámot hozott ki.

Aki végigolvasta, az megérti, hogy miért is a fenti címet választottam, ami magyarul annyit tesz:
Ilyen az élet Miamiban.


Folyt. köv., de előtte egy Amerika karikatúra brit sorozat mòdra:
„- Child: Trick or treat!
- Adult: Get off my doorstep. We’re not in America.
- Child: There’s nothing wrong with adopting a bit of American culture.
- Adult: Alright. Get off my doorstep or I’ll shoot you.”
(Not going out)

Florida: the Sunshine State. Or not???

Aki ismer, az jól tudja, hogy nem szokásom „In medias res”-el kezdeni a történeteimet. Sőt! Inkább az ellenkezője: általában Ádám – Évából kezdek mesélni. E blog írása sem fog másképp történni.
Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1 évig Miamiban dolgozhatok. Ezt a 12 hónapot szeretném aktívan eltölteni az Egyesült Államokban, és szeretném megosztani az otthoniakkal, hogy milyen érdekességet nevezetességet láttam. 

A történetem itt kezdődik:
 

Miamiba érkezésem minden a tervezettek szerint zajlott. A több mint 14 órás BUD – FRA – MIA repülőutat csak erős idegzetűeknek ajánlom. De az embernek nincs választási lehetősége, ennél már csak hosszabb utak vannak szerény kis hazánkból Miamiba.
Mi az első dolog, ami az embereknek Miamiról eszükbe jut? Természetesen a strand és a napsütés, a sporttal foglalkozóknak esetleg Miami Heat és Lebron James. Saját magamnak is hasonló elképzelési voltak, hogy ilyen látvány fog fogadni, amikor ideérek, ahogy ezt egy EF-es promóciós videó is érzékelteti:
http://www.youtube.com/watch?v=m6h4lveFmEk
Nos, a megérkezésemkor egyikkel sem találkoztam. Sőt! Az első hétvégém egy trópusi vihar közepette zajlott, melynek látható hatása is volt: az itteni őslakosok mérgezett egér módjára megrohamozták a benzinkutakat és bevásárlóközpontokat. Pedig „csak” trópusi vihar előrejelzés volt. Tudni kell az amerikaiakról, hogy mindent vagy 10x-esen felnagyítanak, de azért van aki nem vette, olyan komolyan Isaacet: 

Mi is a különbség a trópusi vihar és a hurrikán között? Valójában csupán a szél sebessége. Amíg a szél sebessége 60 mérföld/óra alatt marad, addig csupán trópusi viharként emlegetjük. 
Milyen is volt ez élesben? Az idei vihart Isaac-nek nevezték el. Dél-Floridát és Key-Westet érintette leginkább az 1. erősségű ciklon, amely szerencsére nyugat felé fordult és így a Mexikói-öbölben erősödött tovább 2. erősségű ciklonná. Louisiana már nem volt ennyire szerencsés, mert őket már a 2. erősségű vihar érte el! Az összehasonlítás végett, a néhány évvel ezelőtt a New Orleanst sújtó hurrikán 5. erősségű volt, ahol a szél erőssége meghaladta a 180 mérföld/órát.
Nos, nehéz szavakba önteni – főként, hogy nem olyan leíró tudással rendelkezem, mint Jókai Mór - egészen más, ha az ember átélni, de megpróbálom átadni az érést: 
80%-os páratartalom, 32°C -> 5 perc az utcán és leizzadsz. E mellé jön a küzdelem a természeti elemekkel: 40-50 mérföld/óra erősségű szél, és a szakadó eső. Az eső olyan sűrű, hogy a látótávolság lecsökken 15-20 méterre. Íme:

Szél süvítése, olyan mint egy B kategóriás horrorfilmben, e mellett azt hiszed, hogy most fogja kitépni az erkélyajtót mellőled!

Miután a cikon epicentruma elhagyta a térséget, még a fenti időjárási körülmények voltak tapasztalhatóak további két napig. Ebben az időjárási körülmények között a legtöbb bolt és iskola bezárt, az utóbbi két napban senkinek sem volt javasolt az utcára mennie.
… és a hurrikán szezon csak most kezdődik! Juhé!

Ez volt a szélsőség egyik fele.  Ezek után jött az ellenkezője. Totális forróság. A városnézegetés leginkább csak 4 óra után ajánlatos.  Igazából Miamiban nincs túl sok nevezetesség, viszont a strandja nagyon szép. Aki nincs hozzászokva a felhőkarcolókhoz, az sokáig ámulhat-bámulhat azokban itt is. Bár ha valaki igazán e építészeti remekműveket kedveli, akkor New York-ban fogja megtalálni az igazi örömöt. A város rövid bemutatása:

Az alábbi térképen látható a város kerületei: 

Nos akkor induljunk el a legnevezetesebb pontból South Beachről. Itt A híres Art Deco, környék közvetlen a part melletti utcán (Ocean Dr.) található. Ezek a régi stílusu épületek a 3. és 12. utca között találhatóak. Éjszaka érdemes ide kilátogatni, mert a kivilágítása egy magyarországi kisváros világításának felelnének meg. Itt találhatóak a legnagyobb szórakozóhelyek is. Mindenhova van belépőjegy (10$ vagy 20$). Fontos szabály ezeknél a Clubboknál a 2+1-es szabály. Azaz csak akkor engednek be egy férfit, ha kettő hölggyel érkezik. De ez csak a felkapott helyekre érvényes, valahol még ez sem elegendő, hanem még a listára is fel kell kerülnöd előtte. A Clubbokat illetően itt Salsa Clubtól kezdve – Meleg báron át – a technos klubbig mindent megtalálsz. Kifejezetten kellemes hangulatok vannak az Open Air bulikon, ahol persze medencét is használatba veszik az emberek! :)
South Beachen két fontosabb tájékozódási pont van, a Lincoln Road – ami egy vásárló utca, valamint az Española way.

Még gyorsan kiemelnék két-három város részt: Little Havanna az a hely amit mindenki kerüljön el ha tehet. Éjjel semmiképpen sem érdemes még a közelébe sem menni. Bár nagyon sok latin-amerikai étterem van ott, amelyeknek a konyhája nagyon sok elismerést kapott. Ennek a nyugati részén található a Miami Dolphins stadium. Downtown, nem olyan mint egy szokásos belváros. Nem ez a leg felkapottabb városrész. Több újépítésű felhőkarcoló épült az öböl partjára, de még mindig nem ajánlatos itt foglalni szállást, mert a nagyon sok a bevándorló ebben a városrészben. A Miami Heat – az előző évi NBA bajnok – stadionja ennek a kerületnek a szívében található.  Még kiemelném Brickellt, ami Miami Wall Street-je. Ha valaki a legbiztonságosabb környékre akar költözni, és azt akarja, hogy sok étterem, bolt, munkalehetőség a közelben legyen. Ez a felhőkarcolók kerülete. Kicsit délebbre található a Coconut Grove, amit a hasonló jelzőkkel tudnék illetni, csupán az a környék a családi házakból áll.

Folytatása következik...

Képek a városról.